Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 10. szám - Dr. Harsányi István: Diákhazugságok szerepe a családi és iskolai életben
-112 Dr. Harsdnyi István : Diákhazugságok szerepe a családi és iskolai életben. gal, figyelemáthárítással sikerül a gyermek lelki harmóniáját helyreállítanunk (pl. csokoládé helyett fényes tárgyat mutatunk neki stb.), nincs baj. Mihelyt azonban rájött a gyermek, hogy az, amit neki mondanak, határozottan más, mint amit ő tud, vagy rájött, hogy becsapták, gyengeségét kihasználták: forrongani, lázadozni kezd, gyűrődések keletkeznek lelke tiszta lapjain, árnyékok vetődnek derűs világára. Nem osztatlan már lelki világa. Fantázia és valóság elkülönülőben, s mindkét világ igyekszik meghúzni lelkében a maga biztos határait. A családi élet sok apró hazugsága ott ólálkodik a gyermek fejlődő szellemiségének nyitott kapui előtt. Kellemetlen vendégek, számlát hozó látogatók előtt letagadják a papát; a mama bemondja a telefonba, hogy fekszik, beteg, holott semmi baja sincs, s grimaszolva és cigarettát füstölve sopánkodik a kagylóba. Figyelmeztetik otthon : fiacskám, a kalauz bácsinak azt mondd, hogy még csak kilencéves vagy, így féljeggyel utazol. Ha kérdik tőled ezt vagy azt, be ne valid az igazságot ! Nagyobb testvére fenyegeti : el ne merd mondani édesapámnak, hogy hol voltam, mert megverlek. — Eszembe jut egy nőismerősöm megjegyzése. Gyermekkorában minden felnőttet ellenségének és hazugnak tartott, s kilencéves korában, mikor a háború kitört, azt hitte, hogy abból egy szó sem igaz, és csak azért találták ki a felnőttek az egész mesét, hogy őt ijesztgessék és hogy jobban viselje magát. Keserű tapasztalat. Annyi bizonyos, hogy a gyermek fejlődése folyamán lépten-nyomon belebotlik a hazugság tényébe, s ezer alkalom kínálja fel magát a hazugság elkövetésére. A csecsemő s a gyermek életének eleinte minden mozzanata a családi életben van beágyazva. A gyermek világa : a körülötte forgolódó néhány ember szűk világa. Eleinte minden nő : mama, minden férfi: papa. Határozatlan, összefolyó érzetei és képzetei vannak csupán. Aztán tágul a kör, nyílik a horizont. Új ismerősök, új távolságok, új színek lépnek be életébe. Felfedező útakra indul, s ámuló szemekkel tapad rá az élet tarka zűrzavarára, s lassanként hódítja azt meg magának. Fejlődik. S ez a fejlődés nem valami egyenesvonalú, egyenletes mozgás. Több joggal hasonlíthatnók a lépcsőn való haladáshoz. A mozgás csak látszólag egyenletes, de ha elemezzük : látjuk, hogy egészen különböző természetű mozzanatokból van összetéve. Bizonyos zökkenőfélék vannak benne, amik kissé szaggatottá teszik a haladást. Az ember fejlődése folyamán sok ilyen zökkenőhöz ér, ami szinte össze van kapcsolva differenciálódásával. Minden élő lény bizo- nvos osztódási folyamathoz hasonló változáson megy keresztül. Ugyanazonossága megmarad, de osztódik, mint a sejt. Űj testi és lelki szervei alakulnak ki, amik aztán természetesen hatással vannak életvonalának irányulására. Az első nagy zökkenő, erős hasadás, véres igazságtalanság akkor történik a gyermekkel, mikor iskolába kerül. Ez az egyetlen
