Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 8-9. szám - Csanády Sándor: A ma középiskolájának a feladata
Csanádi/ Sándor: A ma középiskolájának a feladata. 317 iskola levegője a gyermek szabad kifejlődését“, — „Elvették a kedvét a tanulástól“ stb., stb. Lehetnek és fordulnak is elő tévedések — mert csak emberek vagyunk —, dehogy ez minden ilyen esetben fennállana, határozottan tagadnunk kell, és a közvélemény, szülői társadalom hirtelenkedő, felületes ítéletéből, sok esetben ellenséges magatartásából kell az efféle közhelyek eredetét megmagyaráznunk. Ugyan melyik gondolkodó elme és komoly lelkiismeret merné azt állítani, hogy a hosszú, sok esetben nyolc évig terjedő idő alatt elhintett mag teljesen hiába hullott volna? Hogyan, a „hirtelen megnyílt eszű és az életben kitűnően érvényesülő ifjú“ az iskolának semmit sem köszönhet? Hogyan, az életrevalóság csak úgy magától jött váratlanul, előzetes készültség nélkül, szinte kinyilatkoztatásszerűen? Tárgyilagosan gondolkodó, a dolgoknak lényegét is látó ember ezt nem mondja. De nem állítja az sem, aki figyelembe veszi, hogy a lélek kibontakozásának, izmosodásának nincsen exakt törvénye. Mennyi érték halmozódik fel az ifjú lélekben annyi esztendő alatt! Vannak olyanok, akiknél ezek rövid idő alatt virágba szökkennek, másoknál mint latens lelki tartalom hatnak. Tapasztaljuk a „megnyílt eszű“, „felszabadult lelkű“ ifjúnak a tetteit, s egyszerűen csodának minősítjük, az iskoláról pedig mindent elvitatunk, mert a léleknek sokszor örökre latens állapotban maradó rugóira, a négy vagy nyolc év alatt szerzett mustármagokra kisem gondol. Bizony, ezek „az élet friss levegőjében“ felszabadult „képességek“ sokat köszönhetnek az iskolának ! Sok igazságtalan megrovás éri az iskolát a fenti vonatkozásokban. V. Súlyosabban esik a latba, és nagy mértékben gátolja, sőt módosítani igyekszik a középiskola célkitűzését és eredményét a jelen kornak ama törekvése, laza erkölcsi szempontja, mely a sikert helyezi mindenek fölé. A komoly munkának eredménye van, a siker azonban más valami. Az eszköz és a mód milyensége és minősége a siker elérésénél kevésbbé fontos. Csodálatos, hogy a közvélemény, amikor az iskolát a vádlottak padjára helyezi, önmagában nem keresi a hibát sohasem. Amikor a háború előtti jelesen érettek arányszámát ma jóval felülhaladja a kitűnően és jelesen érettek százaléka — amely jelenségnél j óhiszem ű- leg nem hivatkozhatunk a mai tanulók nagyobb szorgalmára és tehetségére —, a közvélemény óvatosan kerüli a lappangó kérdést: miért ? Ha elközeleg az iskolai év utolsó hónapja, addig soha nem látott szülők is belátogatnak, és a legkülönbözőbb érvekkel ostromolják a a tanárt, melyek között a legszomorúbb : „Úgyis csak négyet végez a fiam“, vagy „Az érettségi után úgysem megy tovább“. (Ami természetesen a legtöbbször nem így történik.) Tehát pl. az érettségi jogcím önmagában az érettségire, a négy osztály elvégzésének óhajtása a negyedik osztály bizonyítványára. Akik jeles bizonyítványra áhítoznak, szintén előhozakodnak a maguk érveivel.
