Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 8-9. szám - S. Szabó József: A magyar református tanügy újkori fejlődésének kezdete

344 .S'. Szabó József: A magyar református tanügy újkori fejlődésének kezdete.

mégis megkísérelt valamelyes tanítóképzést a nagyvárosi iskolákkal összekötött többnyire csak féléves tanfolyamokon, ahol a legszükségesebb elméleti és methodikai ismereteket adták elő, s ezek elsajátítása után a jelöltek vizsgálatot tettek és képesítést nyertek.14 Ez sem vált azonban általánossá, és érvényre csak ott jutott, ahol az uralkodó vagy hatalmas földesurak kegyúri joga és bőkezűsége tért nyitott számára. Az állam azt is tervezte, hogy minden tankerületben egy primarius vagy normal iskolát állít fel, ahol a tanfelügyelők vezetése alatt elsajátítanák a helyes módszert és gyakorlati tanítást a leendő tanítók. De ez a terv is csak a legszűkebb körben érvényesült.15 A kormány emez intézkedései a reformátusokat is a tanítóképzésnek és képesítésnek valamelyes formában leendő megoldására késztette. Ám ez lassan ment. Debrecenben ugyan 1792-től kezdve részesültek a deákok bizonyos, közelebbről nem ismert elméleti és gyakorlati tanítóképzésben, mely után formaszerű vizsgálatot kellett tenniök,16 * 18 de főként a Duna-Tiszaközi és dunántúli particulák praeceptorai- kat ekkor már nem Debrecenből kapták, hanem az ott lévő nagyobb, felső encyclopaedicus cursussal is ellátott intézete.kből (Nagykőrös, Kecskemét, Losonc, s a főiskolává fejlődött Pápa). És azt látjuk, hogy ezek még a XIX. század első évtizedeiben is minden szakszerű képzés és vizsgálat nélkül bocsátják ki tanítóságra, így pl. Ceglédre, felsőbb osztályú diákjaikat. Egyébként a debreceni képzés és vizsgálat is nem a praeceptorokra, hanem a rektorokra vonatkozott. A particulák alsó osztályait és a kis községi iskolákat képesítés nélküli tanítók oktatták, de mégis olyanok, akik legalább a gimnáziumot elvégezték. A megújhódott kor a mindenféle szalajtott, kóbor rektorokat és praeceptorokat már nem fogadta be, különben a református egyházban az ilyeneknek már régen lejárt a kora, sőt egyházkerületi utasításra a tractusok kezdték megvizsgálni és képesíteni a tanítókat. Ekként jött be és állott fenn hosszabb ideig az egyházmegyei tanítói vizsgálat és képesítés. Nem sok, de mégis valami. Olyan surrogatum, mely a tanítóképzőintézetek létesítéséig és azokban a rendszeres tanítóképzés és képesítés megkezdéséig valamelyes biztosítékot nyújtott az elemi iskolai tanításról. így haladt és fejlődött tovább a református alsó- és középfokú tanügy a XIX. században.

Cegléd. S. Szabó József.

14 Sebestyén Gyula : Elemi iskolai tanító- és tanítónőképzésünk fejlődése. Budapest, 1896. 6—7. 1.

16 Findczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Budapest, 1899. II. k. 290. 1. és Kármán Mór: Közoktatásügyi

tanulmányok. Budapest, 1912. II. k. 79. 1.

18 Dr. Barcsa János : A debreceni református kollégium és pártikulái. Debrecen, 1905. 180. 1.