Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 8-9. szám - S. Szabó József: A magyar református tanügy újkori fejlődésének kezdete
340 S. Szabó József : A magyar református taniigy újkori fejlődésének kezdete. ben kiadatott Methodus Docendiben éreztette. Ez és az 1777-ben megjelent állami Ratio Educationis a maga helyesen megalkotott tanügyi rendszerével és a reformátusokra is kétségtelenül gyakorolt erejével úgy tekinthetők, mint a református tanügy modern fejlődésének kiinduló pontjai. Hozzájárult ezekhez az 1791. évi XXVI. te., mely biztosította a protestánsok autonómiáját az iskolák felállítására, szervezésére, tanrendjére és kormányzására vonatkozólag (V. p.), s feloldotta őket a kath. egyház joghatósága alól (VI. p.)1 A protestánsok most már minden erejüket saját egyházaik és iskoláik javának előmozdítására fordíthatták. E törvényben megnyilatkozott s rég nélkülözött szabadság méginkább előmozdította a református tanügynek széles körben való, gyors fejlesztését. Egymásután készítették mindenfelé az új tanterveket oly mohó sietséggel, hogy pl. a Debrecenben 1791-ben kiadott Methodus Docendi — mint már a Szemlében egy ízben megemlítettem — 1820-ig hétféle módosításon ment keresztül.2 Úgy az 1791-i Methodus, mint az 1792-ben alkotott debreceni iskolai törvény nagyobb változást idézett elő a Kollégium életében. Az új szellem megnyilvánulásáról érdekes tudósítást olvasunk a Szacsvay Sándor Magyar Kurírjában (1793) : ,,Az ócska Systema — úgymond — megváltozván, minden eltörölhető hibák megjobbít- tatván, a régiek elmúlnak és íme mindenek megújulnak. Most már a tudományok sokkal nagyobb szorgalmatossággal taníttatnak. A T. Professzor urak új, nyomtatott törvényeknek vannak alá vettetve, melyektől csak egy köröm szélességnyire sem szabad eltávozniok. Bizonyos kézikönyvek vétettek fel minden tudományokban. A hallgató ifjúság pedig feljegyezhet némely szükséges dolgokat, de szóról- szóra mind lefirkálni azt, amit a tanítók mondanak, már ma teljességgel nem módi.“ Azzal, hogy a tiszántúli egyházkerület a budai zsinat végzése szerint 1792-ben a debreceni Kollégium összes szellemi és anyagi ügyeinek közvetlen vezetését átvette s korszerű tanrendszert és törvényeket alkotott, a tanítást ugyan systematikusabbá tette, de viszont megfosztotta a Kollégiumot ősi szabadságától, mely aztán évekig tartó harcot keltett föl a superintendentia és a profesz- szoratus közt. A tanárok aktív és passzív ellenállása végre is megtört az erősebb superintendentia akaratán. A magyar nyelv jussa, használata és művelése iránt az irodalomban, társadalomban, sőt az állami életben is hatalmas erővel támadhat fel e korban a vágy és lelkesedés, mely az iskolákat sem hagyta érintetlenül, hiszen eísőrenden őket érdekelte. Előbb az 1796-ban, Sáros1 Bőven ismerteti és méltatja Marczali Henrik: Az 1790—91 -i ország- gyűlés. Budapest, 1907. II. k. 228., 254. stb. 1. * A módosított tantervek és methodikai utasítások közül főbbek : az 1795. és 1812. évi Tanítók kötelességei, az 1793. és 1806. évi Ratio Institutionis. L. Szilágyi István : A gymnasiumi oktatásügy története a magyarországi helv. hitvallásúaknál. Sárospatak, 1861. 19. skv. 1.
