Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 7. szám - Hazai irodalom
284 Hazai irodalom. feértékelését, s más olvasó igazat fog adni a szerzőnek ilyenirányú megállapításaiban is. De ha mi éreztük ezt, lehetetlen elhallgatni éppen olyan szerzővel szemben, aki mint a lélektani kutatás és lélektani munka magyar képviselői közül egyik legkiválóbb, éppen a jövendő munkásságában nem nélkülözheti azt a segítséget, amit a pedagógia fog nyújtani neki. Az elméleti rész fejezete : az egyéni fejlődés lélektana, az érzékelés, mozgás és cselekvés, az értelem, ösztön-érzelem-akarat. Ebben a részben mindaz, amit nyújt a könyv teljesen ismert és sokszorosan feldolgozott anyag, de olyan szívhez és egyben értelemhez szólóan van megírva ez az anyag, nagyon sok egyéni tapasztalattal kiegészítve, ami a könyvét föltétlenül népszerűsíteni fogja. A második rész fejezetei: Az általános emberi és az egyén, érzékelés vizsgálatok, az ügyesség és a munka, értelemvizsgálatok, jellemkutatás. Ebben a gyakorlati részben tárul fel az olvasó előtt az, hogy a lélektannak milyen nagyszerű kapcsolatai vannak az élettel: a gyárakkal, a hivatalokkal, a katonasággal stb. Ami ezekben a fejezetekben elénk adatik, csak sejtetik azt a nagy tevékenységet, amelyet a pszychologus az életben elvégezhet. Itt minden fejezet s minden kísérlet elbeszélése, illetőleg megmagyarázása legnagyobbrészt ismeretlen munkaterületet mutat be, még pedig olyant, amit ma nem nélkülözhet sem a pedagógius, sem a gyáros, sem a sorozó katonaorvos, sem a gyermeke pályaválasztása előtt álló szülő, sem maga az önmaga értéktelensége és munkanélkülisége miatt passzivitásra ítélt egyén sem. Ez a rész olyan, amelynek megismerése után sok tekintetben igazoltnak látjuk a szerző azt a ki nem mondott, de kiérezhető tételét : a jövő nem lehet meg a pszychológia olyan megismerése nélkül, ami ebben a könyvben fellelhető. E könyv végén szerző felsorolja eddig megjelent 23 értekezését. A felsorolás nélkül, pusztán e könyv alapján is lehet látni azt, hogy a pszychológia területén dolgozik egy olyan munkásunk, aki méltó a tudomány s az olvasók legnagyobb elismerésére. Különös öröm ezt annak megállapítani, még hozzá elfogultság nélkül megállapítani, aki a szerző tanuló éveiben figyelhette meg azt, hogy lelke és intellektusa mint lesz fogékonyabb és fogékonyabb olyan nemes dolgok iránt, amelynek szolgálata és önzetlen művelése maga a boldogság. Dr. H. Gaudy László. Dr. Lederer Emma: Egyetemes művelődéstörténet. Budapest, 1935. Kdldor-könyvkiadóvdllalat. 368 oldal. Egyik nagy magyar regény megjelenése után mondta egy fiatal esztétánk azt a szokatlan megjegyzését: olyan regényt nem olvasok el, amiről egy napilap vezércikket írt. Ennek a mondatnak nem lehet az a folytatása könyvünkre vonatkoztatva : amelyik könyv a könyvnapra adatott ki, azzal nem kell komoly folyóiratnak foglalkozni. Sőt. Sokszor megtörtént az életben már az, hogy olyan szakkönyv, amelyről a hivatalos tudomány megmagyarázhatatlan okok miatt nem akart tudomást venni, nagy néprétegekben hatalmas könyvsikert ért el. Ezt a próféciát erről a könyvről el merjük mondani. Ha történész foglalkozik ezzel a könyvvel, megállapítja azt, hogy ilyen nagy anyaggyüjteményt lehetetlen egy aránylag kis könyvben összepréselni. Kifogásokat fog felhozni, s bizonyítani tudja azokat a megállapításait, hogy nagyjelentőségű történelmi események úgy vannak egy mellékmondatban egymás mellé állítva, hogy a történelem ilyen megírása nem tud tanítani. Ha politikus olvassa ezt a könyvet, vagy olyan reformnemzedékből való ifjabb ember, aki még csak készülőben van erre a komoly foglalkozásra, örömmel fogja ezt a könyvet kivonatolni, s aláhúz érdekes részleteket abból a célból, hogy azokat parlamenti szűzbeszédében felhasználhassa. A nemzetgazdász örömmel fogja megállapítani azt, hogy a világ életét mindenha milyen súlyosan befolyásolták a gazdasági problémák, s örömmel
