Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 7. szám - Megjegyzések
278 Megjegyzések. mélyéig elemző bepillantásaiért hálás a tiszta logika, de épp olyan hálás az etika, valamint az esztétika is. Református egyházi életünk vezérei, főképpen az erdélyiek, s általában az egész református teológiai gondolkozás sok értékes indítást nyertek onnan. Egészen természetes, hogy értékelméleti gondolatainak megvan a kapcsolata a neveléstudományokkal is. Cikkem e tekintetben akar egy-két momentumra rámutatni. Az értékelméletben Böhmnek az volt nagy érdeme, hogy az értékelésnél szétfutó és egyoldalúan kihangsúlyozott objektív és szubjektív szálakat összhangba hozta, amikor az igazi értéket, az önértéket, így határozta meg : „Az önérték a tárgynak azon értéke, mely azt önmagalétében, pusztán természeti minősége alapján illeti meg, s melyet a legnemesebb mértékkel, az öntudatos intelligenciával állapítunk meg rajta.“ (Bőhm : Ember és világa III. k. 289. o.) Míg a meghatározás első része az objektív, a tárgyi oldal jogosságát hangsúlyozza, addig a második rész a szubjektum, az értékelő személy lényegességét emeli ki. Az önérték alapja tehát a tárgyban van, de azt csak a nemes intelligencia képes maradék nélkül, tisztán el-, illetőleg felismerni, azaz míg a nem-nemes intelligencia a tárgyakat állandóan csak az élvezet vagy a haszon alapján becsüli meg, tehát értékeli : mennyi hasznot hajt nekem, vagy mennyiben szolgál gyönyörűségemre?, addig a nemes intelligencia meglátja benne azokat az objektív vonásokat, melyek a tárgyat és a személyt is önmagában értékessé teszik. A nemes intelligencia tehát nem önző annyira, hogy mindent csak a hozzávaló viszonyában, a neki tett szolgálat vagy neki nyújtott élvezet alapján értékeljen. Űgyis mondhatnánk, hogy a nemes intelligencia látja és tudja a maga értékét, s azt kívánja másokkal is elismertetni, de éppen ezért meg tudja látni másban is az értéket, és nem hajlandó senkit és semmit lealacsonyítani annyira, hogy abban csak a maga hasznának, illetve élvezetének eszközét keresse, s azt csak emez önös szempontok szerint becsülje meg. A nemes intelligencia tehát annyira becsüli magát s magában az emberi méltóságot, hogy másnál sem tűri az emberi méltóság lealacsonyítását. Ebből az is következik, hogyha minden ember nemes intelligencia volna, akkor megszűnnék a földön a kihasználás és a kizsákmányolás, s minden ember értéke szerint érvényesülne. (Sajnos, e veszedelemtől egyelőre nem kell félnünk, hiszen kifejezetten kisebbségben vannak ezidőszerint a nemes intelligenciák az önző és élvhajhász emberekkel szemben). Mi következik most már ebből a nevelésre? Egész természetes, hogy a nevelésnél az a cél, hogy a növendék nemes intelligenciává fejlődjék, azaz mindent objektív értéke szerint tanuljon megnézni s becsülni, tárgyat és embert egyaránt. Felednünk azonban nem szabad, hogy ez csak cél a középiskolában, mert hiszen még a felső osztályokban is mily kevés azoknak a száma, akiknek magatartását anyaghoz s emberekhez az önérték Tart pour l’art elve szabná és határozná meg. De másrészről éppen nekünk nevelőknek az a feladatunk, hogy a természetes fejlődés útján e fele vigyük előre a növendék gondolkozását, illetőleg állásfoglalását, még akkor is, ha tisztában vagyunk vele, hogy alsó osztályokban a növendék még túlnyomókig ösztönös lény, s alapjában mindent az élvezet és haszon szempontjából értékel. Ne riasszon vissza bennünket, ha látjuk, hogy a kisdiák tanulását főképpen az élv és haszon szempontja kormányozza : tanulja azt, ami könnyű, amit szeret, illetve tanul annak, akit szeret (élv szempont) vagy tanul a jegyért (haszon szempont), s nem látja meg magában a tárgyban rejlő értéket s annak szerepét szellemisége fejlesztésében. Minden korral a maga nyelvén kell beszélni, s a kis önző önzését is fel lehet a jóra használni a maga idejében. Egy cseppet sem voltak rossz pedagógusok azok, akik a kisgyermeknél Ínycsiklandozó falatokkal is elősegítették a tárgyi érdeket. Magasabb osztályokban azonban egyre inkább helyet kell szorítani az önérték gondolatának, még akkor is, ha látjuk, hogy itt is a hasznossági szempont az irányadó a legtöbbnél : milyen tárgy szerepel az érettséginél? s csak kevés diák jut el oda, hogy
