Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 7. szám - Horváth Károly: A középiskola ének-tervéhez
Horváth Károlt) : A középiskola ének-tervéhez. 265 {VIII. o.) ismertetése. A középiskolai zenei nevelésnek valóban ez lehet a legméltóbb befejezése. Pár év óta több, egyenesen erre a célra készült tankönyv is van már (köztük a sajátom is), s ha e mellett még grammofon, rádió is áll a tanár rendelkezésére, igazán szép eredményeket érhet el. Őszintén mondhatom, ilyen vezetés mellett a mai középiskolai ifjúság öntudatosabb és alaposabb zenei ismeretekre tehet szert, mint valamikor jómagam az akadémia tanfolyamán, amikor jóformán csak a könyv állott rendelkezésre az ismeretszerzésben. A leányközépiskolák alsó tagozatai számára alkotott állami tanterv mintaszerű, s annál inkább megvalósítható, mert kiviteléhez elsőrangú segédeszközöket adott ki az Egyetemi Nyomda. A Harmat—Karvaly Nótáskönyvek leányiskolái változatai tökéletes metodikai körültekintéssel dolgozzák fel az egész anyagot és minden kritikát kibírnak. Alapjuk a magyar népdal, az ősi, igazi, elfelejtett, de újra megtalált melódiakincs. E könyvekkel tanulni jó, tanítani könnyű. Hozzátenni való csak az egyházi népének. Ennek begyakorlására és állandó ébrentartására a református iskolákban tökéletesen elég hetenként az egyik órából 15—20 perc. Kívánatos lenne azonban valamikép módot találni arra, hogy a IV. osztályban a két éve elvesztett második órát kapja vissza az ének. Ha a fiúiskolák IV. osztályában a mutálásra való tekintettel redukálják az énekórák számát, még meg tudom érteni, hiszen ezek a furcsa, hol kukorékoló, hol rikácsoló, hol férfiaskodó hangok nem sok örömöt jelentenek se a mesternek, se a tanítványnak. De lányoknál ez az átmenet rendesen semmi komolyabb hangbeli elváltozást nem idéz elő. Adna van tehát az alsó négy osztályban az állami tanterv az elemi ismeretekkel, a VII. és VIII. osztályban a református tanterv szerint ,a zenetörténet. Én szeretnék most bemutatni az V. o. számára egy tantervet, a VI. o. számára pedig egy óráról-órára beosztott tanmenetet, amely több esztendő gyakorlata alapján, sok javítgatás és változ- tatgatás után alakult ki. Ügy érzem, sikerült ezzel a lehető legjobb megoldást megtalálnom azoknak az ismereteknek a közlésére, amelyek a négy alsó osztály rendszeres tanulmányai után a VII. és VIII. osztály zenetörténeti stúdiumainak előkészítéséhez szükségesek. Nagyjában megegyezik ez azzal az anyaggal, amit a református tanterv az V. és VI. osztályban előír, s amire az állami tanterv a leánylíceum és leánykollégium V. és VI. osztályában gondol. Csak bővebb és rendszeresebb amazoknál. Tervezetemet intézetünkben ki is próbáltam. És ha tankönyv híján (kész könyvemet — ha Isten segít — a nyár folyamán nyomdába tudom adni) eddig nagy nehézségekkel küzdöttünk is, megállapíthatom, hogy kerek egész az a tudás, amely- lyel szorgalmas növendékeim a VIII. o. vizsgája után elhagyják az énektermet. Nemcsak a skálaelmélet, metrika, dinamika, ritmus, tempó, hangírás, hangjegyolvasás elemi törvényeivel lesznek tisztában (I—-IV. o.), hanem ismerni fogják a homofónia, polifónia és har
