Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 7. szám - Horváth Károly: A középiskola ének-tervéhez
2(54 Horváth 'Károly : A középiskola ének-tervéhez. eséseké volt. Ezelőtt 20—30 évvel egy vidéki városban nem sok értelme volt még a rendszeresebb zeneesztétikai és zenetörténeti stúdiumoknak, hiszen zenét hallgatni alig volt alkalom. A gimnázium zenekarának (ha volt ilyen) repertoárja nem messze nyúlt; a recsegős, tölcséres grammofont pedig ugyan ki merte volna bevinni az iskolába? De ma, a magyar rádió 10. évében, amikor operát, oratóriumot, kantátát, szimfóniát meg vonósnégyest hallgathatnak a legeldugottabb helyen is, a művelt magyar ifjúnak és leánynak feltétlenül szüksége van a legközönségesebb zenei fogalmak között való tájékozódásra. A református fiúiskolák tanterve, amely az államinak messze fölötte áll nagyvonalúság tekintetében, megfelel a mai kor e kívánalmának. A református iskolákban tehát új ének-tantervről nem is igen kellene beszélni, hiszen az érvényben levő a zenei analfabétizmustól az expresszionizmus ismertetéséig mindent magában foglal. S hogy mostanában mégis többször esik róla szó a Protestáns Tanügyi Szemle hasábjain s legutóbb az Országos Református Tanáregyesület közgyűlésén is, annak oka inkább az, hogy e remekbe készült tantervet nem minden református iskolában hajtják végre. Néhol megelégszenek az állami tantervvel, máshol szükség-megoldásokat szentesített a szokás. Én ebben a tekintetben nem panaszkodhatom. A debreceni református leánygimnáziumban igazgatónk és igazgatótanácsunk megértő támogatásával a református tanterv mind a nyolc osztályon maradéktalanul keresztül van vive. Legfeljebb azt fájlalhatom, hogy a két év előtt behozott gyorsírás számára (amely tárgyat egyébként a magam részéről örömmel fogadtam) a IV. osztályban az egyik órát az énektől vették el. A megmaradt heti egy órában pedig 50—-60-as létszámú osztályt osztályozni is alig lehet, nemhogy a tervszerű, célratörő tanítást pontosan keresztül lehetne vinni. Ezen azonban egy kis összevonással úgy-ahogy még tudok segíteni. Óraszámunk e szerint az alsó három osztályban heti kettő, a IV—VIII. osztályban heti egy óra. Ezt, főleg ha a másik órát a IV. osztály visszakapja, a sikeres és a mai kor színvonalán álló énektanítás érdekében normális, de egyben minimális mértéknek tartom. É szépen felépített református tanterv keresztülvitele azonban az iskolai főhatóságok szorgalmazására vár. Magán a tanterven csak kevés és inkább részleteket érintő változtatást kellene eszközölni, hogy a mai idők követelményeinek még teljesebben megfeleljen. E szükséges és lehetséges változásokról szeretnék én itt néhány gondolatot és tervet adni. Megjegyezni kívánom, hogy közléseimet és kívánságaimat sohasem kizárólag a református iskolák számára gondolom, hanem úgy hiszem, hogy ezt a tervet valamennyi magyar középiskolában keresztül lehetne és kellene vinni. A református fiúiskolák számára készült tanterv végső követelménye az egyetemes zenetörténet (VII. o.) és a magyar zenetörténet
