Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 7. szám - Horváth Károly: A középiskola ének-tervéhez

Horváth Károly : A középiskola ének-tervéhez.

2<;:í

zelhető el müveit ember a nélkül, hogy saját magát és a környező világot ne ismerné !

És hasonlóan megvannak az érvei a földrajznak, a gyorsírásnak, a fizikának, a tornának, a filozófiának és a többinek is. Hogy ne lennének hát az éneknek? S ha a többinek igazat adtam, hadd legyen igazam nekem is abban, hogy ha már a mi gyermekkorunkban is törekedett az iskola, főleg több református és rendi katolikus iskola minél szélesebb zenei ismeretek nyújtására, mennyivel nagyobb szükség van erre most, amikor az utolsó pár évtized (mialatt mi reformnemzedékké serdültünk) hihetetlen tömegeket kapcsolt be a zenébe, s amikor a gépek, a grammofon és főleg a rádió elviszik a magasabbrendü zenét is mindenüvé. Illő hát, hogy a művelt magyar fiú és leány korunk legnépszerűbb és minden idők legáltalánosabb művészetében is elsajátítsa a legszükségesebb ismereteket. S mivel minden zenélés őse az ének, a vox humana művészete, amelyhez semmiféle instrumentum és befektetés nem szükséges, természetes, hogy az éneklésen keresztül igyekszünk közel jutni a muzsika leikéhez.

Az éneklés nevelő értékének méltánylása a keresztyén felekezeti iskolákban több évszázados tradíció már csak az egyházi ének érdekében is. A középiskolában szükséges és lehetséges zenei művelődés megvalósítására pedig a református Egyetemes Konvent mutatott- először tökéletes példát az 1901. évi rendelkezésben és az ennek alapján szerkesztett s 1909-ben elfogadott ének-tantervben, amely a fiúközépiskolák mind a nyolc osztályán egységes szellemű énektanítást visz keresztül azzal az elvi állásponttal, hogy „a középiskolai tanulóból nem előadó művész, hanem műpártoló és műélvező közönség lesz. Hogy ezt a szerepet jól és nemesen, neveltetéséhez méltóan tölthesse be, csak ennyi a középiskola feladata, de ennyi kötelessége is !“ (A leányközépiskolák számára külön református tanterv eddig nincs.)

Az állam már hasonlíthatatlanul mostohábban bánik e tárggyal, úgyhogy az állami tanterv keresztmetszete jelenleg mindössze ennyi : fiúközépiskolákban I—II. o. ; leánygimnáziumokban I—IV. o. ; leánylíceumokban és leánykollégiumokban I—VI. o. Igaz, hogy a leányközépiskolák alsó tagozatai mintaszerű tanterv alapján haladnak. (Ezt követjük mi is a Dóczi-intézet leánygimnáziumának alsó tagozatában.) De mit vétettek a leánygimnázium felső osztályai, hogy őket kizárják a magasabb fokú zenei ismeretekből ? Hiszen azok a fogalmak, amelyeket az alsó négy osztályban kaptak, bármily értékesek és fontosak is, mégis csak a kezdet kezdetét jelentik, s abból, ami a zene lelke és lényege, édes keveset adnak már csak azért is, mert a 10—14 éves gyermek értelme nem alkalmas még ilyen ismeretek befogadására. Magasabb fokú zenei ismeretek nélkül pedig époly tájékozatlanul áll majd az érett ifjú a zenei életben, mint az, aki sohasem látta a középiskolát belülről. Pedig mindennapi életében ma zene veszi körül. Régen a muzsika a kevés kiválasztottaké és szeren-