Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 7. szám - Horváth Károly: A középiskola ének-tervéhez
262 Horváth Károly : A középiskola ének-tervéhez. éneklő gyülekezete, egyházi zenét hallgató és megértő közönsége. Még a kezünkben vannak azok, kik egyszer tagjai lesznek a templomi énekkaroknak s hallgatói egyházi hangversenyeknek. Minden mulasztásunk egész nemzedékeket tesz érzéketlenné a zene iránt s némává az éneklő gyülekezetben. Az egész kérdés megoldása két alapvető lépéstől függ. Kivenni az énekoktatást a műkedvelő, nem képesített oktatók kezéből s rendes szakemberekre bízni, és az énekórák számának a megfelelő felemelése. A Zeneművészeti főiskolát végzett szakemberek alkalmazását vagy úgy lehet keresztülvinni, ahogy az utolsó hetekben meginduló mozgalom célozza : hogy t. i. az énekszak mellé egy másik, tudományos vagy gyakorlati szakot vennének fel az énektanárjelöltek, sígy teljes óraszámmal dolgozhatnának, vagy pedig az iskolafenntartók kapcsolják össze az iskola ének- és zeneoktatását egy templomi karnagysággal. Ez utóbbi esetben a két munkakör egy személlyel való ellátása a legjobb biztosíték arra, hogy a gyermekkar minél többször fog felcsendülni a templomban. A Bach—Haendel—Schütz évforduló élesen világítja meg egyházzenei nevelésünk hiányait. De nemcsak az ő emlékük, hanem egész, egyházi megújhodásunk arra kötelez, hogy iskoláinkban régi hagyományokat felújító, de modem szaktudással rendelkező egyházzenei szakoktatás induljon meg. Iskolák dísztermében, templomok kórusán bárcsak minél hamarabb s minél több helyen csendülne fel a lutheránus musica sacra. Kapi-Králik Jenő. A középiskola ének-tervéhez. Mostanában — az újból levegőben levő középiskolai reformmal, meg a készülő református középiskolai tantervvel kapcsolatban — pedagógusok között minden tantárgy körében sok szó esik az új célkitűzésekről. A nagy buzgalom néha még azt a látszatot is kelthetné a rosszmájú emberben, mintha mindenki a saját lovát dicsérné. Lassanként ugyanis valamennyi tárgyra vonatkozólag kifejlődött bizonyos axióma, mely leszögezi a fontosságot. A vallástanár azt mondja : „Minden bölcsességnek kezdete az Isten félelme.“ Szentigaz ! A magyar meg a történet tanára azt tartja, hogy a magyar műveltség alapja a magyar irodalom és a nemzeti történelem ismerete. Ki vonná kétségbe? A nyelvtanár érve : ahány nyelv, annyi ember ! Valóban jó vigyázni a bábeli zűrzavarban. A matematikus állítja, hogy a mai komplikált gazdasági berendezkedésben nem állhat meg a művelt ember a számok rációja nélkül. Bizony, még azzal se nagyon ! A természetrajzosnak meg éppen nagyon igaza van abban, hogy nem kép
