Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 7. szám - Dr. Horváth Károly: A munkáltató iskoláztatás kialakulása és fontossága
Ur. Horváth Károly : A munkáltató iskoláztatás fontossága. 243 a szellemüket, nem adjuk meg nekik azt a nyugalmat, mely a megfontoláshoz, mérlegeléshez, kutatáshoz feltétlenül szükséges, mert folytonosan új ismeretekkel terheljük őket. Nekünk könnyű ez, mivel mi, a gyakorlott kísérletezők vagyunk azok, akik a kísérleteket végrehajtjuk, és nekünk közben egészen más gondolataink támadnak, mint hallgatagon szemlélődő tanítványainknak. És hol marad tanulóink önálló, független gondolkodása, ha mi nekik a tanórákon egész sor kísérletet bemutatunk, amelyek azonban magunknak is sok gyakorlásunkba kerültek. Nem azt mondjuk, hogy a tanuló úgyszólván újra feltaláljon mindent, azután végigmenjen mindazokon a letaposott utakon, amelyek a nagy felfedezésekhez vezetnek. Ez túlzás volna. Erre — még tanári vezetéssel sincs — elégséges idejük és képességük a tanulóknak. De ha kicsi, elhatárolt területen belül dolgoznak (azért nem lehet munkáltatva végigtanítani a mai Tanterv egész anyagát, de nem is követelik a felsőbb hatóságok), saját megfigyeléseik révén, önálló gondolkodással a jelenségekből következtetni tudnak, meg tudják különböztetni a lényegest a lényegtelentől, ennek alapján összehasonlítanak, következtetnek, törvényeket állapítanak meg. Amit tapasztalatból szereztek meg, azt többé nem kell rájuk parancsolni, mert a tapasztalat a forrása minden természettudományi kutatásnak. így lesz a tanulók öntevékenysége, gyakorlati foglalkoztatása, mint minden alkotó munka, az erkölcsi nevelés egyik forrásává is. Az öntevékenység kapcsán tanulóink gondosságra, kitartásra, türelemre, alaposságra tesznek szert. A jövő nemzedéket így előkészítjük az életre, mert a tanulók az öntevékenység útján megszokják a munkát. A régi iskola és az élet sohasem lehetett olyan közel, mint ameny- nyire a munkáltató iskola megközelítheti az életet. A régi iskola ugyanis túlságos sok tudományt akart tanítani, de a legjobb esetben élő lexikont csinált a tanulóból. A munkáltató iskola kiváló iparost, lelkiismeretes tisztviselőt, kutató-tudóst és alkotó művészt tud nevelni abból, kinek arra tehetsége van, mert mindenkinek alkalmat ad arra, hogy őszintén megnyilatkozzék : mire született. A hangsúly természetesen a lehetőségen van, mert a tudományig és a művészetig csak a kiváltságos tehetségek juthatnak el. Az ne kedvetlenítsen el bennünket, hogy sok ellenkezéssel, közönnyel kell megküzdenünk esetleg, mert ez külföldön sem volt másként. Németországban annak idején Kerschensteinernek, a kiváló pedagógusnak kellett közbelépni a müncheni kongresszuson, hogy elhalígattassa a gáncsoskodókat. Ott mondotta : Még ma is vannak tanférfiak, akik hallani sem akarnak alsóbb fokon a munkáról, a cselekvő oktatásról és laboratóriumokról. Ezek azonban másként beszélnének, ha ismernék a tanulók öntevékenységének áldásos voltát. Nem számítva azt, hogy ez a legtermészetesebb és legegyszerűbb eszköz, amellyel az olyan sokat felpanaszolt anyagtúlterhelést elkerülhetjük, csalogat a tanítványokban megnyilvánuló munka- és alkotóösztön is, melyet a legtöbb elméleti oktatásnál hiába keresünk. í*
