Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 6. szám - Trócsányi Dezső: Az új magyar nyelvi és irodalmi tanterv elé
262 Trócsdnyi Dezső: Az új magyar nyelvi és irodalmi tanterv elé. iskola (fennebb már az olvasmánnyal kapcsolatban utaltam is rá), ez a munka osztályról osztályra tovább haladhat, mígnem a tanuló a szavakkal ki sem fejezhető stílusbeli szépségek megérzéséig, szere- tetéig jut. Külön stilisztikára e szerint nem volna szükség. A művészi előadásmód megfigyelésére azonban szükség van —- íme gyakorlat lett az elméletből —, s az itt szerzett tapasztalatok értékesíthetők anyanyelvtanításunk legfontosabb és legmagasabb gyakorlati részében, az élőszóbeli és az írásbeli fogalmazásban, azaz az élőszóbeli előadásban és a szorosabb értelemben vett fogalmazásban. Olvasmányi anyagul a negyedik osztályban az epikát szeretném látni, ötödikben a lírát, hatodikban a drámát. Még az ifjűságlélektan is támogatná ezt a beosztást. Tizenhárom éves koráig, a harmadik osztály bevégzéséig diákunk a naiv stádiumban él, azután kezdődnek a serdülés forrongásai. Itt kezd szűk lenni Macedónia ! Kiindulásnak megmaradna a Toldi; azután következnék a magyar eposzirodalom bemutatása : szépen megírt tartalom, amely áthidalná a szemelvények hézagait. Világirodalmi eposzok. Magyar és külföldi balladák. Regény : Új Földesúr a kezdet, de megismerné a tanuló Dickens, Hugo, Dosztojevszkij nevét is (nem kell mindjárt megrettennünk, Roszkolnyi- kovra gondolván. Nem Dosztojevszkij munkája-e a Sztyepancsikovo is? Vagy nem lehetne- még a „Bűn és bűnhődés“-ből is nagyon mély és jóhatású szemelvényes ismertetést nyújtanunk?). Az olvasmányt újból kísérnék a figyeltető kérdések, különösen az egészen olvasott művekkel : Toldi, Toldi Estéje, Új Földesúrral kapcsolatban. Azt, amit a stilisztika elvégez ma, hasznos és nevelő részében legalább oly mértékben el lehetne végezni, mint ma. Miért félnénk ötödikben a lírától? Talán korbácsolja a bomladozó szenvedélyt? Tárgyaljuk úgy, hogy nemesítse meg azt ! S micsoda nevelő értékek ! Magyar líra, s világirodalmi kipillantások... „Welche reicher Himmel, Stern bei Stern“ jut eszünkbe a költő szava, ha a névsort, ahonnan válogatni lehet, elgondolni próbáljuk. Mennyi bő alkalom a „stilisztikai“ megfigyelések további gyakorlására, szerkezeti megfigyelésekre — minek akkor külön retorika? — s közben elvégezzük a „poétika“ lírai részét, sőt világirodalmat is tanítottunk, s közben a műismeret igényeit is fokozatosan emeltük, s az irodalmi műről való véleményalkotás mindig a műegészt tartotta szem előtt, miként Kerecsényi Dezső is kívánja. Ha a negyedikes epika, az ötödikes líra-tanulmányozás gondolatával megbarátkozunk, a drámának a hatodikban való tárgyalása ellen sem lesz kifogásunk. Már lélektani aggályaink is halkabbak lesznek, hiszen a poétikában eddig is kellett tárgyalnunk drámákat. A dráma megismertetése különben is hálás és gyönyörködtető : a szerepeket kiosztjuk, s a tanulók az órán összeolvassák a darabot: Irénével, Kérőkkel, Antigonéval, Oedipussal, Makrancos Hölggyel, Julius Caesarral nem egyszer kirpóbáltam. Nem tart sokáig, átlag két órán végzünk egy darabbal, a tanulók szívesen olvassák, a „nézők“ szívesen hallgatják : mindenesetre több élményük van, mint csendes
