Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 6. szám - Trócsányi Dezső: Az új magyar nyelvi és irodalmi tanterv elé
260 Trócsdnyi Dezső: Az új magyar nyelvi és irodalmi tanterv elé. hogy a középiskolában magam is csak ösztönszerűen dolgoztam e téren, mert azután megismertem, hogy van olvasmánytárgyalás,, van módszeres eljárás, amely mellett az olvasmány sokkal értékesebb nevelő eszköz, mint a nélkül. Megismertem az olvasmánytárgyalás módszerét, mert a pápai teológián 1929 óta lelkésztanítóképzés folyik, s mint ennek vezetője éveken át sokszor jártam a pápai állami tanítóképzőben, bennvoltam a neveléstani és gyermektanulmányi órákon, figyeltem a gyakorlóiskola munkáját, hallgattam a tanárok tanítási előkészítéseit, láttam a növendékek próbatanítását, s hallottam azok bírálatát. Itt döbbentem rá arra, hogy annak idején mekkora pedagógiai készületlenséggel kerültem be magam is középiskolai tanárnak, hiszen a háború előtt a kolozsvári tanárképzőintézetnek nem volt gyakorlóiskolája, pedig Schneller István régen sürgette. Tanítóképzői látogatásaim, mondhatni tanulmányaim után láttam igazán magam is, mi a tanóra módszeres vezetése, mik a különböző tantárgyak módszeres eljárásai, sőt egy tárgy körében is—-pl. éppen a magyar nyelv körében — hány különböző eljárási módot kell ismernie a tanárnak. Ezóta érdekel közelebbről a középiskolai módszertan kérdése is, a ezért figyeltem évek óta Szemlénk hasábjain kartársaim nemes buz- gólkodását. így történt, hogy a múlt nyáron egyik régebbi diákommal találkozván, aki magyarszakos tanári oklevelet szerzett Budapesten, kikérdeztem, mit csinált ő a gyakorlóiskolában. Előkerült az olvasmánytárgyalás. Hogyan tárgyalták az olvasmányt? — kérdeztem. Erre elmagyarázta nekem azt, amit a tanítóképzőből, a gyakorló- iskolából már jól ismertem. Végighallgattam őt, alig-alig szólva, mert kíváncsi voltam, azt mondja-e, amit én is tudok : s ő azt mondta el. Ebből kettő derül ki. A budapesti gyakorló gimnázium gyakorlótanárai megtanulták vagy legalább mostanában megtanulják, mi az olvasmány módszeres tárgyalása. Erről a részről nem kell hát szükségképpen tanácstalanul állnunk. Másfelől az olvasmánytárgyalásnak a tanítóképzőben kialakult módszere fővonásaiban egyezik azzal, amit magasabb nívón is követnek. A népiskolai teljes módszertanhoz pedig, könnyen hozzáférhető pompás eszköz áll előttünk a népiskolai tantervi Utasításban, amelyben a magyar nyelv kitűnő módszertana egymagában száznegyven oldalnyi kötetet tesz ki. (A Tanterv és Utasítás együttes kiadása az Egyetemi Nyomdában jelent meg, s potom 2 P 30 fillérért kapható.) Úgy tudom különben, hogy nem csekélyebb ember, mint a magyar közoktatásügy felelős vezetője, a vallás- és közoktatásügyi Miniszter úr ajánlotta nemrégiben a középiskolai tanárságnak a tanítóképzőben való hospitálást és a népiskolai módszertannak figyelembevételét. A fennebbiek alapján talán szabad nekem is a legteljesebb tisztelettel csatlakoznom e magas helyről jött tanácshoz, s mivel e pillanatban nem tudom, hogy a Miniszter úr a Néptanítók Lapjának figyelemmel kísérését is ajánlotta-e kartársaimnak, ezt a gondolatot is tisztelettel felvetem. Addig is, amíg az új középiskolai Tanterv és Utasítás megjelenik, ne restelljük kezünkbe venni a népiskolai Utasítást s a Néptanítók
