Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 6. szám - Trócsányi Dezső: Az új magyar nyelvi és irodalmi tanterv elé
258 Trócsányi Dezső: Az új magyar nyelvi és irodalmi tanterv elé. Az új magyar nyelvi és irodalmi tanterv elé. ii. Az utóbbi négy-öt év folyamán sok gondolatkeltő cikket olvastam Szemlénkben, s nyomukban támadt reflexióimnak szerettem volna hozzászólás formájában kifejezést adni. Az volt a gondolatom, hogy visszhangra visszhang kélhet, az egymástól távolélő kartársak közt eszmecsere támad, a kérdés eleven marad, s a megoldás útján előrelendül. De még ha ez az utóbbi nem is következnék be tantervileg meglátható formában, nevelői és módszeres eszmecserénknek lehetnek olyan eredményei, amelyek a tantervben megszabott kereteken belül is érvényesíthetők, vagy talán később válnak megtermékenyítő erőkké. Akár egyik, akár másik következik be a két eset közül, vagy még ha egyik sem következnék be, a Szemle cikkeinek gondolatait megóvjuk a pusztaságba bekiáltott s ott üresen elhangzó szó szomorú sorsától, mert legalábbis beszélgettek egymással azok, akiket a távolság elválaszt egymástól, s nem érhet bennünket a vád és önvád, hogy nem akartuk észrevenni egymás gondolatait. Négy-öt éve, hogy szerettem volna Szemlénk munkáját ezáltal szervesebbé tenni, mert hiszen ha cikkeinkben vannak is közös témák és egymásrautalások, ha vannak is közös témájú számaink, az eszmecsere fennebbi módja szorosabbra fonhatná az így szerveződő szálakat. Van cikk, amelyik kéri a hozzászólásokat, s utána néma csend következik. Szeretném, ha az ilyen csendbe mégis belecsendülne a várt visszhang, régen szeretném, de másirányú elfoglaltságom miatt magam részéről csak a néma visszhangnál maradtam, gondolatban reflektáltam. Most megkísérlem, hogy írásbeli visszhangot adjak, s ha időm és körülményeim engedik, a Szemle szerkesztőségének akaratával megteszem máskor is, s még egyik-másik régebbi cikkre is visszatérek. Egyúttal kérem kartársaimat, hogy a dialógust folytassák, s a monológok monotóniáját törjék meg sűrű hozzászólásokkal. Elsőnek Kerecsényi Dezsőnek Szemlénk januári számában fennebbi címen megjelent cikkét veszem (elismervén a szerző tulajdonjogát a fennebbi címhez, s magamnak csak a Il-t vindikálom). 1. Az olvasmányanyag kérdéséhez. Olvasókönyveinken magam is sokat bosszankodtam. Egypár magyar népmese, monda, görög-római hitregék, történeti olvasmányok, tájleírások, kevés költemény és elbeszélés : ez az anyag bennük. Ha az ifjú magyar emberré nevelésében nyelvünknek és irodalmunknak kívánjuk az első helyet — pedig jogosan — ez az anyag nem megfelelő, mert egyrészt nem eléggé irodalmi, másrészt — még ha formailag az is, nagyon széteső. Kihagynám a görög-római mítoszokat, hiszen úgyis tanítjuk a latin és görög oktatás körében; kihagynám a történeti és földrajzi olvasmányokat. Tudom, hogy a régebbi tanterv szerkesztői ezt nem csupán a Herbart-féle sokoldalú érdeklődés felkeltése s a Ziller-féle kultúrfokok kedvéért vették fel
