Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 6. szám - Arató Amália: Modern gondolatok a nevelőoktatásban
Araló Amália: Modern gondolatok a nevelöoktatásban. 249 Modern gondolatok a nevelőoktatásban. A XX. század a gyermek százada. Modern pedagógusok és psy- chológusok jelennek meg és hirdetik a gyermek szabadságát és jogait. Hangsúlyozzák, hogy a régi nevelésben a tanító neveli a gyermeket, az újban a gyermek neveli önmagát. Meglehetős sötét képet festenek a nevelésről, ahogyan azt a háború előtt elképzelték, és még ma is általánosságban felfogják. Szemére vetik, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja azt a törekvést, mely a gyermekben és ifjúban annak önnevelési képességeit fejleszti ki. Adolphe Fernere, a kiváló szociológus-pedagógus hangsúlyozza a gyermek szabadságát és egyéniségének tiszteletben tartását. A svájci Tessin-ben egy iskolát „derűs iskolának“, „L’Ecole sereine“-nek neveznek el. A tanuló szép sikerrel végzi ott tanulmányait, csak ne korlátozzák a felnőttek az ő szabadságát, vegyék komolyan egyéniségét és engedjék, hogy ő maga is kivegye önneveléséből az őt megillető részt. Modern pedagógiai munkákban olvasunk a „mértékre szabott iskoláról“ (,,1’école sur mesure“), Edouard Claparéde genfi pedagógus elmés ötlete, mely eljutott már Chile, Brazília, Mexiko pedagógusaihoz is. Érdekes példával világítja meg Gustave Rodrigues, francia pedagógus író, a tanuló aktivitásának és szabadságának szerepét. „A mi múzeumainkban“ — írja — „mindenre az van írva : ,Défense de toucher1. Ezzel szemben a modern gondolat az lenne, ha a tárgyakon ez lenne olvasható : „Priére de toucher“. Ezzel a sokat hangoztatott szabadsággal azonban a nevelőnek csínján kell bánnia nagyon. A sok túlzás szélsőséges vágányra terelheti a nevelést, s igen különös képet nyújt az iskoláról. Ma már nem csupán a psychológusok vizsgálatai bizonyították be, de minden laikus is világosan látja, hogy nincs két egyenlő gyermek. Nemcsak egy és ugyanaz a gyermek sajátítja el különböző fokban a különböző tantárgyakat, de különbözik minden egyes tanulóban az érdeklődés foka és élénksége, a figyelem erőssége és tartama, az emlékezet biztonsága, az értelem élessége, a tanuló hangulatának, kedélyének színe, — szóval: egész munkabíró képessége. Modern pedagógusok előtt nem ismeretlen az sem, hogy az intellektuális fáradtság nem egyéb, mint a figyelemmel való visszaélés eredménye. A psychológián alapuló pedagógia embere pedig jól tudja, hogy a legtöbb tanuló nem azért figyelmetlen, mert haszontalan, rossz gyerek, akinek kettős érdemjegyet kell kapnia magaviseletből, hanem mert — mint azt Kraepelin igen szellemesen megjegyezte — a figyelmetlenség az agy velő biztosítási szelepe az elfáradás ellen. Fiziológiai, psychológiai tanulmányok, gyermekfejlődéstani isme-
