Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 6. szám - Dr. vitéz Bessenyei Lajos: Leges Hómanianae
248 Dr. vitéz Bessenyei Lajos: Leges Hómanianae. évtizedeken keresztül fiainkat és leányainkat e célkitűzés szerint megtelítették az általános emberivel és majdnem kirekesztették belőlük a faji közösség ápolását. Mikor aztán a világháború vége felé és az őszirózsás forradalom alatt a feltámadó viharok ellen egyedül a faji öntudat és közösség nyújthatott volna védelmet, akkor középosztályunk zöme idegenül állt a kísértéssel és ostromokkal szemben, kisebb felében pedig egyenesen odaszegődött a nemzetünk sírásói közé. Ellenben az 1934. évi XI. te. 1. §-ban célkitűzésül a „magyar nemzeti művelődés“ van hangsúlyozva, és ez a más cél más utat is követel magának, hogy elérhető legyen. S ha ehhez hozzávesszük azt a reformot, ami az új tanügyi közigazgatásban érvényre jut, és amelynek gyökere közel kétszázados múltba, a Mária Terézia korabeli 1776-os „Ratio educationis“-ba nyúlik vissza, vagyis nemzeti hagyományokat kíván feleleveníteni, akkor jogosan mondhatjuk, hogy köznevelésünk iránytűje a jövő időben a magyar fajiság mágnessarka felé mutat. így kerülünk e téren az uralkodó koreszme hatása alá ; így csendül meg közoktatásunk berkeiben egy új dallam, mely a jövő zenéjéhez a legharmonikusabban illeszkedik ; így lehetünk mi, magyartanárok, a kívánatos fejlődés élharcosai, nem vezérkedésre áhítozó és kitűnésre sóvárgó hiú tábornokok, hanem az első sorban küzdő közkatonák. Bizalommal és reménykedve nézhetünk tehát az új közoktatási törvényeink felé. Persze, nagyon sok függ a végrehajtástól, a dologi és személyi kiviteltől, megszervezéstől. Ezzel foglalkozni most messze vezetne feladatunktól, annál is inkább, mert ezek a végrehajtási utasítások még nincsenek kiadva. „De ignotis autem nihil, nisi bene“, vagyis feltételezhetjük, hogy azok is olyan jók és sikerültek lesznek, mint a törvénycikkek. S akkor márcsak mi leszünk hátra, tanárok és tanítók, akiknek kezében fog nyugodni a várható eredmény. Mert minden köznevelési reformnak, minden iskola jóságának és rosszaságának az alphája és ómegája a tanár és tanító, akinek egyénisége, személyének rátermettsége, buzgalma, munkája még a jóból is rosszat és fordítva : még a rosszból is jót varázsolhat elő. Nem lehet olyan jó törvény, bölcs tanterv, fényes iskola, gazdag felszerelés, fogékony tanulósereg, amiből egy lelkiismeretlen, rest, közönyös nevelő a semmivel egyenlő értékű eredményt ne bírna kihozni, és ugyanígy van ez a másik oldalon is. Amikor tehát új törvényeket bírálunk, kifogásolunk, vagy pedig dicsérünk, magasztalunk, sohase feledkezzünk meg önnönmagunkról, hanem 'ellenkezőleg : újítsuk meg tanári fogadalmunkat, amely elkötelez bennünket az eszmények szolgálatára, testi és lelki erőink, képességeink önzetlen és maradéktalan odaáldozására. Debrecen. Dr. vitéz Bessenyei Lajos.
