Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 6. szám - Dr. vitéz Bessenyei Lajos: Leges Hómanianae
Dr. vitéz Bessenyei Lajos: Leges Hómanianae. 247 amint nevezni szoktam : kiegyéniesülés azonban végső kifejlődésében a közületek számára romboló és pusztító hatású ; az egyén korlátlan érvényesülése együtt jár a közösség boldogulásának fokozódó kor- látozódásával, bizonyos mértéken tül a boldogulás összeomlásával. Nem szükséges e tényt itt bővebben bizonyítgatni, elég röviden ráutalni a világháborúban és azt követöleg kirobbant azon összeomlásokra, melyek a különböző nemzetek előbbi életfolyamatait felkavarták, merőben átalakították. Ma viszont már ott tartunk, hogy a domináns eszme a közösség, a kollektívizmus lett, aminél az egyed eltűnik, beleolvad a nagy egészbe, és ennek iparkodik névtelen és szürke közkatonája lenni. Az olasz fasció, a német hitlerizmus, stb., ez átalakulásnak a kimagasló csúcsai; de ebbe sorakozik be szerényen a magyar köznevelés is a maga egységesre tervezett középiskolai rendszerével és összpontosításba foglalt, egységesen adminisztrálandó összes iskoláival. Az új törvények tehát az uralkodó eszme- áramlatnak a megnyilatkozásai ; ugyanolyan alakulatok, mint minden más intézmény ezeréves múltúnkban, amikor az európai hatások, akár nyugatról, akár más irányból érkeztek is azok hozzánk, mi- nálunk is kiváltották a szükséges fejlődési, átváltozási mozzanatokat. Manapság azonban nem beszélhetünk akármilyen kollektívizmusról. A nemzetek életfolyamatában a faj hatalma és joga érvényesült. Ma nemzeti közösségről, nacionálista kollektívizmusról beszélhetünk csupán, a nemzetközi közösség, az internacionálék kora lejárt. Az embervilág is ráhelyezkedett a növény- és állatvilág biológiai alapigazságára : a faj az örök, az állandó, a lényeges, az egyed a múlandó, a korlátolt, a semmi. Épen azért a földi munka, küzdelem célja csak a faj szolgálata lehet, ezt kell erősíteni minden testi és lelki erővel; ellenben az egyén érdekeit csak ezen felül, mint maradékot, szabad kielégíteni, és mindig csupán annyira, amennyire a fajnak, a közösségnek, nincs a legkisebb ártalmára sem. Ez élet- íolyamati rendszerbe kell beleilleszkedni az államélet minden működésének, tehát a kultúrpolitikának is. Ezért helyes, ha az 1934. évi XI. te. vezérlő gondolata a nemzetnevelés, és e célból a kiadandó tantervnek a nemzeti tantárgyakat kell fokozottabb mértékben taníttatnia; de ugyanezért kell a mostani új törvénynek is a köznevelés egész területén egy olyan egységes oktatási munkát bevezetni, mely fajunk erényeinek, kiválóságainak mindenekelőtt való kiművelésére fekteti a fősúlyt. Mindent összegezve megállapíthatjuk, hogy a Hóman-féle törvényeket két vezérlő eszmei irányítja : az egység és a nemzeti közösség. Ezek valóban hivatva vannak új korszakot teremteni a magyar köznevelés terén, és talán akkor sem tévedek, ha azt mondom, hogy ez az új korszak a nemzeti közművelődés szempontjából értékesebb lesz a réginél, mert ebben a nemzet, a faj a fejlődés főiránya. Ne felejtsük, hogy az 1883. évi XXX. te. az 1. §-ában ezt mondja : ,,A gimnáziumnak és a reáliskolának az a feladata, hogy az ifjúságot magasabb általános műveltséghez juttassa“ ; ezért történt, hogy
