Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 6. szám - Dr. vitéz Bessenyei Lajos: Leges Hómanianae
24 ß Dr. vitéz Bessenyei Lajos: Leges Hómanianae. megadta e korszak magyarságának legjellemzőbb képét. Mikor e törvényt felváltotta az 1924. évi XI. te., akkor ennek már első bölcső- ringásainál ugyan sok magyar pedagógus megérezte, hogy az új csemete nem lesz életrevaló, úgyhogy szomorkodva és aggodalommal látta az átalakulását középiskoláinknak. Ez a ,,lex Klebelsber- giana“ minden újdonsült volta ellenére is rosszabb volt az elavult, vagy elavulásnak indult „lex Trefortianá“-nál. Annyira, hogy rövid tíz év megölte, és megszületett az új törvény, az 1934. évi XI. te., amit egy év múlva követett a napokban képviselőházilag letárgyalt újabb törvény, mely a tanügyi közigazgatást alakítja át. Ezek a „leges Hómanianae“ még gyakorlati kivitel szempontjából a ködös bizonytalanságban leledzenek, és ha eltűnődik felettük a magyar tanárság, a magyar köznevelők serege, aggódó lelkében akkor talán kialakul némi szorongás, valami bánatos hangulat: íme, temetünk és egyben keresztelünk, vájjon mit hoz a jövő, rosszabb lesz-e, vagy pedig jobb a múltnál? Hivatali tisztemből kifolyólag is, de egyéni vonzalomból és érdeklődésből is az elmúlt évek alatt sokat foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel úgy írásban, mint szóban és meglehetősen beléjük dolgoztam magamat. Épen azért talán nem jogosulatlanul és nem minden alap nélkül kísérelhetem meg a válaszadást a felvetett kérdésekre, vagyis: az új törvények várható hatásaira vonatkozólag. A jövendölés ugyan nem hálás foglalkozás és mindenesetre bizonytalan kimenetelű, de viszont sokszor mellőzhetetlen. Hiszen ha valamit előkészítünk, akármi változást bevezetünk, annak lehetőleg előre ki kell számítani a következményeit, tehát jóslásokba kell bocsátkoznunk. így van ez a „leges Hómanianae“-val is. S ez esetben jelentékeny támasztékot nyújt a jövendölésre nézve azon körülmény, hogy egy évvel ezelőtt az 1934. évi XI. tc.-et és most a tanügyi közigazgatást rendező új tc.-et meglehetősen egyhangú helyesléssel fogadta és kísérte az egész magyar hivatalos és nem hivatalos közvélemény. A társadalmi megnyilatkozások, auspiciunok tehát határozottan kedvezőek. Ha ezt a két új tc.-et szemügyre vesszük és felelemzésük közben általános elvi magaslatra emelkedünk, akkor a várható hatásaikat a következőkben összegezhetjük. Először a szétszórtság, a széttagoltság, vagy ahogyan a miniszter nevezi, az „atomizálás“ helyébe az egység, az összevontság lép. Kétségtelen, hegy XIX. századbeli iskolaügyünket az a hatalmai szellemi áramlat borította el, ami az uralkodó szellemtörténeti eszmék között egyéniségnek nevezhető. Amikor a köz- és magánélet egész területén az egocentrikus irányzat kerekedett felül, és az én uralma mindenütt trónra ült, ekkor szükségszerű leg bekövetkezett ez a köznevelésben is, már akár az iskolát aj ok kialakulásában és egymástól elkülönülésében, akár a tantermi oktatói munka végrehajtásában, akár a köznevelés végcéljának a kitűzésében akarjuk ezt lekeresni és megtalálni. Ez a szertelen Individualismus, vagy
