Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 6. szám - Losonczi Zoltán: Gombocz Zoltán
242 Losonczi Zoltán : Gombocz Zoltán. tárgyalja rendkívül világos módon. Ugyancsak ő ismertette később Wundt rendszerét is (Nyelvtörténet és lélektan. Magyar Nyelvőr 1902—1903.), melynek főkép jelentéstani része volt reá mély hatással, s ezen az alapon tovább építve a jelentéstannak igen könnyen érthető áttekintéséhez jutott el (1. Képzettársulás és jelentésváltozás. Magyar Nyelv 1911 ; A magyar történeti nyelvtan vázlata, IV. Jelentéstan 1926). Önálló megfigyeléseket tett egyéb elvi kérdésekkel kapcsolatban is, de mindenkor ügyelt arra, hogy a lélektani magyarázat ne jusson ellentétbe a nyelvtörténettel (v. ö. a hangutánzás és az analógia kérdéseivel foglalkozó tanulmányait a Magyar Nyelvben). „Mi nem egy készen kapott filozófiai elméletre alapítjuk magyarázatainkat — írja —, hanem a nyelvi élet gondos megfigyelésére elméletünket. Nem a nyelvtörténet nemismerése tesz bennünket merésszé, hanem éppen a történeti fejlődés lelkiismeretes vizsgálata veti meg szilárd alapját magyarázatainknak. A nyelvtörténet tényei sohasem lehetnek ellentétben a nyelvlélektan helyes megfigyelésen alapuló helyesen megfogalmazott eredményeivel“ (Magyar Nyelv 1913, 391). Ez a felfogás jellemzi kitűnő összefoglaló munkáját is, mely „Nyelvtörténeti módszertan“ címen 1922-ben jelent meg. A nyelvtudományi pozitivizmusnak ily formája, mely főkép Paulnál látható, vezette azután Gomboczot további kutatásaiban is. A Wundttal vitába szálló Marty több gondolatát ily alapon elfogadhatónak találta ; a német idealizmus irányzata azonban, mely főkép Vossler nevéhez fűződik s a nyelvtudományban a Croce alapján tágabb értelemben vett esztétika elveit igyekszik érvényesíteni, kevésbbé vonta magára figyelmét. Éppen így nem igen érintették azok az újabb törekvések sem, melyek a nyelvi jelenségek apriorisz- tikus logikai alapjainak feltárására s az úgynevezett „belső nyelvalak“ megismerésére irányultak. Igaz lelkesedéssel fogadta azonban a francia De Saussure elméletét, annál is inkább, mert benne több oly gondolat igazolását látta, melyek őt is foglalkoztatták. Ily értelemben tett azután kísérletet a nyelvi jelenségeknek a funkció fogalma alapján való új rendszerezésére, s az új szempontokat egyetemi nyelvtörténeti előadásaiban is igyekezett érvényesíteni (1. Funkcionális nyelvszemlélet, Magyar Nyelv, 1934). E munkásságának eredménye minden bizonnyal egy újabb, tökéletesebb általános nyelvtudományi rendszer megteremtése lett volna. Érdeklődése az általános nyelvtudomány iránt vezette Gomboczot már régebben a fonétika művelésére is, s alapos kísérleteivel különösen a magyar hangok időtartamára vonatkozólag tett fontos megállapításokat. Ily tárgyú értekezései legnagyobbrészt a Nyelv- tudományi Közleményekben, a Nyelvtudományban s a Le Monde Oriental című folyóiratban jelentek meg. Az elvi kérdések alapos ismerete tűnik ki a finn-ugor, illetőleg ural-altáji összehasonlító nyelvészet s a magyar nyelvtudomány körébe tartozó tanulmányaiból is. Szinnyei József egyetemi előadásai
