Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 5. szám - Hazai irodalom
236 ■Hazai irodalom. Lévay József: Visszatekintés. Kiadta a miskolci református reálgimnázium 1934—35. évi VIII. osztálya Balázs Győző tanár gondozásában és előszavával. Kedves ajándékot és áldozatot hoztak a miskolci diákok irodalmunk történetének Lévay József eddig ismeretlen önéletrajzának kiadásával. Ez a nemes tett egyformán dicséri a derék és lelkes ifjúságot, a bölcs tanári vezetést és az iskolát, ahol élő valóság az egykori nagy tanítvány és tanító szellemi öröksége. Az ízléses, szép kiállítású füzet nem a Magyar Irodalmi Ritkaságok sorozatában, hanem ettől függetlenül jelent meg. Reméljük, hogy ez nem lesz akadálya az értékes kiadvány szélesebbkörű megismerésének. Vonzó és tanulságos feladatra vállalkoztak ezek a fiúk. A pátriárkák korát megélt borsodi poéta életének tiszta tavában benne tükröződik a 19. század egész magyar élete, irodalomtörténete, szellemi nagyságainknak emberi arca — mindazoké, kikkel Lévay hosszabb-rövidebb időre kapcsolatba került. 74 éves korából, 1899-ből valók ezek az emlékezések, s e szép öregségnek derűs nyugalma, nyiltszívűsége árad szét valóban minden során. Csak egy hiányzik belőle : az önmutogatás hiúsága és szerénytelensége. S éppen e tiszta tárgyilagossága révén válik hiteles mémoire-rá a kortárs tanúvallomása. A sajóvölgyi falucskához — szülőföldjéhez ■— egész életére hozzáforrt a szíve, s 67 éves koráig volt szülei „gyermeke“. A 93 évet élt költő duzzadó testi-lelki egészségét az egyszerű földmíveshajlék szentélye megóvta mindvégig — ezért nem érezte az élet emésztő magányát agglegénysége ellenére sem. Élete igazán csodálatos remekműve a Gondviselésnek — rendkívülibb, mint költészete. Miskolci iskolázásának részletes rajza érdekes művelődéstörténeti adalék és becses helyi hagyomány. Mint fiatal jurátus belekerül a 48-as idők forgószelébe. Az országgyűlési ifjúság lelkes tagja, Széchenyi és Kossuth lenyűgöző személyi hatásának tanúja, majd részese a 48-as kormány viszontagságos sorsának. A sokszor idealizált szabadságharc végző mozzanatairól, szomorú felbomlásáról és fejetlenségéről meglepően reális képet ad — szinte az 1918-as összeomlás képei vetítődnek a múltba. A mozgalmas enizód után pesti írós- kodás következik, belekapcsolódása a század magas szellemi légkörébe, nagynevű barátok közé, majd visszavonulása igazi otthonába, a Sajó mellé hosszú tisztes tanári majd közéleti pályájára. Közel érzi leikéhez Aranyt, Tompát, mégis mennyire távol esik az ő töretlen, harmonikus lénye barátainak neuraszteniás, búskomor meghasonlott- ságától! A történelem földalatti morajlásait s szörnyű földrengéseit nem érzi Lévay — erről szó sincs életrajzában —, de ennél kedvesebb és vonzóbb az az elhallgatott téma. amit legjobban irigyel és csodál benne a mai olvasó : az emberi lélek és élet derült szép összhangja. Molnár Pál. Kárpáti Sándor : „Énekeljetek az tírnak Két- és háromszólamú korá- lok és vallásos énekek iskolai és templomi használatra. A szerző kiadása •(Sopron). Örömmel kell üdvözölnünk minden olyan művet, mely a mai egyházi zenetermés sivár éveiben megjelenik. Iskolák, iskolai egyházi énekkarok számára készültek ezek a könnyen énekelhető két- és háromszólamú gyermekkarok. Egyszerűségre törekvő harmonizálásban, könnyen énekelhető szólamokban csendülnek fel ezek a korálok. Szinte néhol túl egyszerű, s szívesen hallanánk helyenként pár kiemelkedő harmóniát. Nagyon hiányzik a füzetben a ma már az iskolai énnekkarokba is diadalmasan bevonult polifon fel- dolgozási mód. Ma, amikor nemsokára minden iskolai énekkar kánonokban, az egyházi énekkarok Othmayr-, Walter-, Praetorius-, Schütz-korusokon nevelődnek, nyugodtan lehet csak látszólag nehezebb polifon szerkesztési módot alkalmazni. Elemi iskolákban is már nem okoz nehézséget egy imitáló .szólam elsajátítása. Kár, hogy a szerző nem vesz tudomást a ritmikus korá- lokról, pedig ilyen népszerűségre alkalmas kézikönyvecske kitűnő alkalom
