Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 5. szám - Pap Károly: Futó Jenő dr. emlékezete

218

Pap Károly: Futó Jenő clr. emlékezete.

annak egészséges, élő atmoszférában kell gyökereznie. A nemzetnevelésre értékes, a társadalmi evolúció jótékony befolyásolását biztosító filmművészetnek szilárd szellem-erkölcsi alapokon kell állania. A filmművészetnek egy élő szellemiség teljességéből kell kibontakoznia, akkor igazi művészetté fog emelkedni és a valódi élettel belső kapcsolatot talál. Ha egyszer a művészi törekvések felülmúlják az üzleti spekulációt, közömbös, hogy hol játszódik le a cselekvény, éppen úgy az is, hogy mi játszódik le a cselekvényben. A filmművészetben olyan atmoszférának kell uralkodnia, melyben az emberi létnek sok alapmomentuma csillanjon meg. Így semmi esetre sem lesz kívánatossá az érzéki gyönyörök után való hajsza és a dologtalan kalandor élet. Nem is szükséges az embert az ő mindennapi munkájában mutatni be, de igenis szükséges az emberi életet feloldhatatlan szociális kötelékeiben és Istentől való függésében tárni föl. Szükséges, hogy a munka, a gond, a szolgálat valódi jelentőségükben jelentkezzenek.

Szeghalom. Dr. Bujdosó Ernő.

Futó Jenő dr. emlékezete.

Későn érkezett hozzám a halálhíre, amikor már rég eltemették, de mégis oly elevenen érint, mintha most lépnék a ravatalához, hogy végkép elbúcsúzzam tőle.. . Ettől a nagyműveltségű, jó embertől, akinek a típusa mintha tünedezőben lenne középiskoláink tanító- mesterei közt. Mindössze nyolc-tíz éve ismertük egymást, de ez a rövid idő is elég volt arra, hogy ösztönös rokonszenvvel közeledjem feléje, valahányszor utam a hódmezővásárhelyi gimnáziumba vezetett. Itt, a tanárt és tanítványt egyként mérlegelő vizsgálatokon láttam, amint a kérdéseit föltette, s a rájuk kapott feleleteket javítgatta, hogy milyen kitűnő tudóssal és pedagógussal állok szemben. Valódi díszével annak az intézetnek, amelynek munkakörébe a sors odaállította. Majd az iskola rendjét-szellemét figyelve arra is rá kellett jönnöm, hogy Futó Jenő ezeknek az irányításában is szerepet játszik, talán kedve és akarata ellenére, pusztán szuggesztív ereje által, mert különben minden hivatali címtől szinte aggodalmasan óvakodott. Mindég a léleké vágyott lenni, nem az adminisztrációé. Vonakodása azonban több volt egyszerű időkímélésnél; a függetlenségi vágyával sem tudnám kellőkép magyarázni. A kedélyében volt valami diszharmonikus elem, ami hovatovább egészen visszavonulttá tette, holott szegény barátunk szíve tele volt hittel-szeretettel, sőt gyakori megindulásokkal, amiket magamagának sem igen mert bevallani.

Mint régi, tisztes tanári család gyermeke, a legszebb auspiciu- mok mellett indult útnak. Művelt atyja, gimnáziumi igazgató, szinte készen adott a kezébe minden eszközt, amivel önművelését jobban előmozdíthatja. Már ifjan nyelveket tanul, bepillant a nyugat