Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 5. szám - Dr. Bujdosó Ernő: Film és nevelés
Dr. Bujdosó Ernő: Film és nevelés. 217 a filmművészet napjainkban terjeszt, nemcsak hogy nem támogatja a pozitív irányú nevelést, hanem föltétlenül nehezebbé teszi, sőt sokszor egyenesen megakadályozza azt. Hiszen amennyiben az élet értelmezésével és céljával játszik, egészséges, lelkileg és erkölcsileg magasan álló népkultúra kifejlődését lehetetlenné teszi. A filmniűvészetet komoly kulturális és nevelői alapokon kell fölépíteni. Öntudatra kell ébreszteni és elébetárni a rendelkezésére álló lehetőségeket és az ezzel reáháramló kötelességeket. Egy szellemerkölcsi alapokon álló nemzeti társadalom kiépítésénél egyetlen tényezőt sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Azt a szellemet, mely kívánatos, hogy a nemzet minden társadalmi rétegében uralkodjék, a teljes egészében kell formálnunk és fejlesztenünk, egyes elszigetelten ható külső rendszabályok semmit nem segítenek, és föltétien pozitív irányú nevelés el nem érhető. Egyrészt határozott életforma, tradíció és közösségérzés által, másrészt igaz gondolkozásmód, érzület és életszemlélet által lehet és kell egy népet önmagához vezetni. Egy nemzet létezését kifelé biztosítani, eszméket és feladatokat elétárni föltétlenül szükséges és elengedhetetlen, de nem elegendő. Népi exisztenciájának lelki erőkben való meggyökereztetését, létezésének belső tartalommal való kitöltését soha nem szabad elmulasztanunk. Óvakodjunk azonban a nevelési célok szerinti berendezkedés félremagyarázásától! Annyi bizonyos, hogy a propa- gandisztikus, tendenciózus filmművészet nem jelenti a keresett megoldást. Ez kétségtelenül botlás lenne a lényeg törvényei ellen, és az ilyen botlások előbb-utóbb megbosszulják magukat. Ha minden kultúrág közvetlen és helytelenül egyoldalú nevelői vezetés alatt áll, ha az egész kultúra egyoldalú pedagógizálás alá jut, célt tévesztettünk. Bármily paradoxonnak is hangzik, az élet sokkal inkább utánozza a művészetet, mint a valódi művészet az életet. Vagyis a művészetnek, éppen úgy, mint a tudománynak, a maga sajátos utain kell haladnia, és éppen az által fogja mindkettő a nevelés célját a legjobban szolgálni, hogy minden külső befolyástól mentesen tisztán önmagukból merítenek. Egy propagandisztikus filmművészet, mely szándékosan meghatározott erkölcsöket prédikál, a jelenlegi filmművészetet nem teszi lehetetlenné, sőt nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a propaganda film mellett, még jobban elzülött, ellenőrizetlen filmköltészet burjánozzék. A filmművészet nevelhet, és kell is, hogy neveljen. Azonban ezt nem végezheti reflexiók és szavak által, hanem megfelelő atmoszféra teremtés által. Nem pénzt, hanem eszméket kell szolgálnia, de ezeket ne szócső gyanánt hirdesse, hanem ezt tegye alkotása alapjává, és akkor sokkal szellemibb és művészibb termékeket tud felmutatni. A filmművészetnek a nemzetnevelést kell szolgálnia, éppen azért annak kell irányítania, aki a nevelést irányítja, vagyis az állam- hatalomnak. A filmművészet irányítása és a filmipar olyan emberek kezében legyen, akik egészséges, termékeny, construktív eszmékkel rendelkeznek. A film soha nem táplálkozhat puszta tendenciából,
