Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 5. szám - Dr. Bujdosó Ernő: Film és nevelés
Dr. Bujdosó Ernő: Film és nevelés. 216 minden fájdalom megszűnik, a becsület szava megnémul, ha van elegendő pénz. Túlteszi magát a valódi élet komolyságán, elpusztítja az erkölcsi érzést, életideálja az élvezet és gyönyör, A legvilágosabban igaznak bizonyul ez természetesen a szerelmi életben. A szerelmi élet teljességéből a filmköltészet csak meghatározott fázisokat emel ki. Minden lelki tartalomtól és minden belső lelki bonyodalomtól mentes, csak érdekfeszítő, érzéki gyönyört nyújtó pillanatokat ragad meg —• röviden, minden szerelmi eseményt a „kaland“ formájában tüntet fel. Amit nem lehet belepréselni, az egyszerűen nem áll a filmvilág részére. Ahol vége a kalandnak, ahol mély, tiszta, lelki problémák és élmények kezdődnek, ott természetesen hallgat a film. Hogy a szerelemben nem csupán inger, vonzódás, egymásratalálás van, hanem mély lelkiség, élő megvalósulás, hogy az embereket nemcsak izgatja és hajszolja, hanem belsőleg át is változtatja, mind olyan tények, amelyek a filmköltészet terén (csekély kivétellel) ismeretlenek. A szerelmi életet elposványítani, a rejtett érzékiséget felkorbácsolni, a legemberibb érzelmekből üzletet csinálni : erre törekszik a legtöbb film. Hogy a film szerelmi problémája valóban legtöbbször az érzékiség nívóján mozog, azt saját maga sem tagadja, hiszen igen sok „szerelmi drámának“ már a címét is úgy választják meg, hogy az érzékcsiklandozó legyen. Nem elégszik tehát meg azzal, hogy ízléstelenségeit a maga helyiségeiben ontsa, hanem kiviszi azt az utcára, plakátok és képek alakjában, ami annál is veszélyesebb, mert védtelenül állanak velük szemben a szülők és hivatásos nevelők. Igen sokszor már niaga a mozi-helyiség is a „tartalomnak“ megfelelő atmoszférát igyekszik teremteni. A modern filmtechnika egyik legtiszteletreméltóbb vívmánya a világos vetítés. Az üzleti alapokon nyugvó és az illúzió teljességére hivatkozó filmvállalatok azonban nem hajlandók a világos vetítést bevezetni, így gyakran az elsötí- tített helyiségek a legízléstelenebb találkozó helyekké válnak. A sötét helyiség tehát ismét egy eszköz a film kezében, mellyel a felizgatott képzeletű ifjúságnak testi és lelki romlását elősegíti. Az, hogy a film a mesék és álmok világát rajzolja elénk, nem volna föltétlenül elítélendő. A baj ott kezdődik, hogy a film az ilyen képzeletbeli világot valódinak tünteti fel, és ezt a világot a naiv nézők — ide tartozik ifjúságunk nagy része is—, mint valódit hiszik el és élik át. Egyre többen és többen vannak iskolákban és iskolákon kívül, akik élettapasztalataik lényeges részét ezen az úton szerzik, ezt a világot és ezt a sajátságos életet választják eszményképül, ennek hőseit valósággal imádják. A szellemiség és lelki tartalom a legtöbb filmcselekményben a legalacsonyabb fokon áll. Elítéli a kiegyensúlyozott nemes élet valódi erkölcsi páthoszát és eszményét, gyöngíti az életfejlődés belső erejét. Az élet teljességéből rendesen annak csak érzéki elemeit adja, aláhúzva és kiemelve. Amint látjuk, a filmművészet a népnevelésnek igen fontos és jelentékeny alkotórésze. Az a szellemi atmoszféra azonban, melyet
