Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 5. szám - Dr. Harsányi István: A latin szöveg kérdéséhez
Dr. Harsányi István: A latin szöveg kérdéséhez. 211 dezésű iskolának útjába gördülnek... Ebben, ma az országban munkájával egyedülálló iskolában erősen öntudatos, a tanulók érdekeit szolgáló, nevelő és oktató munka folyik.“ Legilletékesebb helyről elhangzott ez a kedvező bírálat bizonyára alapja lesz annak, hogy a kísérletképpen a folyó iskolai évre bevezetett rendszer továbbra is fennmaradjon, s a kőszegi leánylíceum végleges berendezkedésévé válva egy új, eddig csak a külföldön ismert színt vigyen bele a magyar közoktatásba. Kőszeg. Arató István. A latin szöveg kérdéséhez. A Protestáns Tanügyi Szemle márciusi számában „A latin szöveg kérdéséhez“ címen bírálja Rab István a középiskolák alsó osztályainak latin szöveganyagát. A szerző ama kérdésére, hogy a Liber Sexti miért tűnt el a latin tanítás színpadáról, most nem térek ki. A könyvet különben jómagam nem is ismerem eléggé ; sem nem tanítottam, sem nem tanultam. Annyi bizonyos, hogy a könyv jó volt; jobb, mint sok más ilyen fokú tankönyv. De Rab István cikkének nem is ez a része ütött szeget a fejembe, hanem az a kijelentése, hogy a mai Liviusból átdolgozott szemelvénykészlet túlnyomó részben érdektelen, sőt unalmas, és hiába mondjuk a gyerekeknek az unalom perceiben, hogy vegyetek erőt magatokon, érdeklődjetek, ne ásítozzatok, hiszen ez az unalom mindössze csak négy évig, esetleg nyolcig tart, és hát hiába, ez az a bizonyos keserű gyökere a tudománynak, és majd 30 éves korotokban meg fogjátok ízlelni a keserű gyökerű fa gyümölcseinek édességét. Valóban szomorú lenne, ha így állna a dolog, s ilyen rabuliszti- kával kellene feltámasztgatnunk a leragadozó szempillákat az alsófokú latin oktatásnál. Szegény latin tanárok, még szegényebb latinul tanuló gyermekek ! Korántsem kell azonban hinnünk, hogy olyan taplószárazságú a mi latin anyagunk, mint amilyennek azt Rab István pesszimista hangulatában, esetleg a jól megszokott Liber Sexti kiküszöbölésén érzett fájdalmában látja. Hosszú gyakorlatra nem hivatkozhatom ugyan, de eddigi tapasztalataim alapján nyugodt lélekkel mondhatom, hogy az alsó osztályok latin anyaga csaknem a maga teljességében érdekli a tanulókat. Már a fűit olim rex mesére, tehát az ő világukra emlékeztető indulása kezdi eloszlatni az idegen nyelv által felidézett szorongást és tartózkodást. Azután jó és rossz testvérről, vadászatról, gyermekek kitevéséről (Mózes-analógia !), a sokak által Kiplingből ismert Mowgli-féle farkaskalandról s egyéb, a gyermeki fantáziát nagyonis lekötni képes, érdekes eseményről van szó. Amulius bűnhödése, Romulus és Remus küzdelme az uralomért, a madárjóslat: egyaránt érdekli őket. Kis meglepetést okoz ugyan a sok gyilkosság, de hiszen ismerik már a kezdet emez erőszakos tényeit a bibliából, a Kain és 2»
