Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 5. szám - Arató István: A szakterem-rendszer bevzetése a kőszegi leányliceumban
Araló István : A szakterem-rendszer bevezetése a kőszegi leányliceumba. 207 a magukkal hozott könyv- és tanszereknek elhelyezésére és minden órára csak azt viszik magukkal, amire szükségük van. Természetesen, ha majd a szakteremrendszer elterjedésével az iskolaépületeket már építkezéskor azzal a gondolattal tervezik, hogy a tanítás bennük szaktermek szerint fog történni, akkor majd maga az építkezés is alkalmazkodni fog az új viszonyokhoz és megfelelő óraközi tartózkodó helyeknek a beállításával fog hozzájárulni az iskolai új életforma megvalósításához. Legkomolyabb nehézség a tanítási termek tárgyakszerinti berendezésénél az, hogy ugyanazon terem bútorzatába kell elhelyezni az I. és a VIII. osztályos tanulókat. A nehézség kislétszámú intézetben azzal oldható meg, ha a szokás szerint három oszlopban elhelyezett padok nemcsak sorok szerint növekednek, hanem oszlopok szerint is. így azután a kisebb tanulók osztálya pl. a jobbszélső és középső oszlop padjaiban, a nagyobbaké pedig a középen és a balszélső oszlopban ülhetnek. Természetesen ez csak ott lehetséges, ahol a tanulók egy tantermet sem töltenek meg a terem kétharmad részénél nagyobb mértékben. Nagyobb létszám mellett már föltétlenül szükséges lenne, legalábbis egyes úgy az alsó, mint a felső osztályokban előforduló tárgyak számára két szakterem, egyik kisebb bútorral berendezve, a másik nagyobbal. Jelentős nehézsége az új berendezkedésnek az órarend elkészítése. Egy időben minden tárgyból csak egy-egy osztályban lehet óra, hacsak az előzők értelmében nincs külön szakterem az alsóbb és felsőbb osztályok számára, amely esetet egyelőre nem vonjuk be meggondolásaink körébe. Egy időben tehát minden tárgyból csak egy-egy osztályban lehet óra. Amint pl. eddig sem lehetett két osztályban egyszerre torna óra, vagy rajz, úgy a szakteremrendszernél egyik tárgynál sincs meg a lehetősége annak, hogy egyidejűleg két-, vagy több osztályban forduljon elő. Ezzel az új berendezésű iskolában fel kell adni azokat a különben is már erősen megkritizált szempontokat, melyek szerint úgynevezett nehéz tárgyak a korábbi órákban, a könnyűeknek minősítettek pedig későbbre osztandók be. De erről lemondva is, az órarend összeállításának nehézségei igen jelentősek, és feltétlenül szükséges e téren a tanári testületnek olyan megértő támogatása, amely mellett a kedvező órarend érdekében érvényesülő kívánságaikat' a minimálisra korlátozzák. A szakteremrendszer bevezetésének a gondolatára az elemi és a középiskola között felmerült szakadásnak az áthidalása vezetett el bennünket. Magának a rendszernek a kiépítése azonban ezen túlmenően sok lehetőséget nyújt az iskolai muuka olyan berendezésére, amely mellett csökken a túlterhelés és főleg az egyoldalú emlékezeti munka terén mutatkozó túlterhelés. A berendezkedés kiszélesíti a szemléltetésnek a lehetőségeit, és alkalmas a tanulók egyéni cselekvő munkásságának jelentékeny fokozására is. Természetesen a középiskola magasabb osztályaiban szemléleten nemcsak a közvetlenebb érzékszervi szemléletet kell értenünk, hanem a magasabbfokú gondo
