Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 5. szám - Arató István: A szakterem-rendszer bevzetése a kőszegi leányliceumban
206 Arató István: A szakterem-rendszer bevezetése a kőszegi leányliceumba. állvány, s még Magyarország térképeinek több példányban való beszerzésére sincs szükség. A tanítási eszközök ide-oda cipelésének egyik újabb megnyilatkozását tapasztaljuk a grammofonnak, az idegen nyelvek tanításába való bevonásával. Mennyivel egyszerűbb, ha a modern nyelvi tanításra berendezett teremben ott áll mindenkor készen a grammofon az összes rendelkezésre álló lemezekkel. Első pillanatra azt gondolja az ember, hogy egy ilyen szakteremrendszer bevezetéséhez sokkal több tanteremre van szükség, mint eddig. Ez a felfogás azonban tévesnek bizonyul részletes meggondolás után. Ha összeállítjuk, hány órát tanítunk az osztályteremrendszer mellet magában az osztályteremben, és hányat már is különleges szaktermekben, meglepő eredményt kapunk. A tanításnak közel x/3-ad része már úgysem az osztálytermekben történik, vagyis az osztályteremrendszer mellett a tanítás 1/3 részének ideje alatt üresek az osztálytermek. Ennek eredményeként a szakteremrendszerre való áttérésnél nem teremhiány mutatkozik, hanem egy-két terem üresen marad és más célra használható fel. Egy ilyen terem mindenesetre arra szükséges, hogy benne olyan kisebb tárgyak taníttassanak, amelyek számára szakterem berendezése csak ott lehetséges, ahol rendkívül bőven állnak rendelkezésre az anyagi eszközök. Természetesen a szakteremrendszer bevezetésének jelentékeny nehézségei is vannak, és sok szokatlan újszerűség is fűződik hozzá. A szakteremrendszer mellett a tanár és a tanszer vannak állandóan ugyanabban a teremben és a tanulók számára óráról változik az a helyiség, amelyben tanulnak. Nyolckor esetleg a földrajzterembe kell menniök, kilenckor a mennyiségtaniba és így tovább. Ezzel elveszti a tanuló meghatározott osztálytermét, abban a padját, és a padban a külön helyét. Felmerülhet az aggály, hogy ennek folytán nem lesz számára otthonos az intézet. Ennek a saját egyéni hely birtokának a jelentősége azonban csak a tömegiskolákban van meg. A csekély létszámú iskolákban, amelyek elsősorban látszanak alkalmasnak a szakteremrendszer bevezetésére, inkább az a fejlődés, hogy az egész iskola a tanulóé, minden teremben egyformán otthon érzi és otthon érezheti magát azzal a kevés társával együtt, akikkel való életközösségben folytatja iskolai tanulmányait. A másik aggodalom, amely ennek a rendszernek a bevezetése kapcsán fel szokott merülni, a tanulóknak óraközök alatt egyik teremből a másikba való vándorlása. Már meglévő tapasztalatok azonban bebizonyították ennek az aggálynak alaptalan voltát, legalább is kis létszám mellett és olyan helyen, ahol megfelelő széles folyosók állanak rendelkezésre az óraközi szünetek eltöltésére. Mindenesetre azonban meg kell könnyíteni a tanulók számára könyveiknek és tanszereiknek az ide-oda cipelését. Az igazán teljesen lehetetlen lenne, ha a tanuló kénytelen volna összes iskolai felszerelésével vonulni a szünetekben egyik teremből a másikba. Ennek az elkerülésére igen alkalmas, ha a folyosókon, vagy megfelelő más előtereken a tanulók külön kis lezárható szekrényrészeket kapnak,
