Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 5. szám - Arató István: A szakterem-rendszer bevzetése a kőszegi leányliceumban

204 Arató István: A szakterem-rendszer bevezetése a kőszegi leányliceumba.

iskolára való előkészítés : nem törődhetik azzal, minő az elemiből hozott ismeretekre szeretne építeni a középiskola. Elsősorban azoknak a tanulóknak a szükségleteit elégíti ki, akik sohasem fognak magasabb iskolába járni.

Ebből az alapgondolatból kiinduló fejlődés teljesen elejti az elemi iskolai tanulók nagy többségének egyszerű mindennapi életétől távolabbeső elméleti ismereteknek fontosságát. Előtérbe állítja a gyermeket közvetlenül körülvevő mindennapi élet megismerését, a változó életviszonyoknak helyes felfogását és a tanulók számára közvetlen jelentőségű ismereteknek elsajátítását. A tanítási módszert illetőleg a régi elemi iskola egyoldalú monoton elemzése helyett mindinkább előtérbe lép a közvetlen megfigyelés, az ezzel kapcsolatos beszéd- és értelemgyakorlatokban a hozzájuk fűződő fogalmazásokban a szellemi képességnek minél többirányú fejlesztése, végeredményben pedig a tanuló önálló cselekvő képességének minél messzebbmenő fokozása.

Röviden ezt a fejlődést így szokták kifejezni : az elemi iskola átalakul öncélú munkaiskolává.

Ha ez a fejlődés ideális tökéletességgel ment volna végbe, még akkor is jelentékeny szakadékot vont volna maga után az elemi és a középiskola között. Az átalakulás azonban sok szélsőséget, nem egy hibás elgondolást és törekvést vetve felszínre, jelentékenyen fokozta ennek a természetszerűleg bekövetkező szakadásnak a mélységét.

Nem kívánjuk, bár igen érdekes volna, rendszeres kritikai tárgyalás alá venni azokat a kölcsönös szemrehányásokat, amelyekkel e szakadás két oldaláról egymást illetik az elemi, illetve a középiskola munkamezején dolgozók. De ha hozzájárul is ennek a szakadéknak az elmélyüléséhez az elemi iskola nem egy túlzása, azért mégis a középiskolának is kötelessége saját belső munkájának átalakításával törekedni a felmerülő nehézségek megoldására, enyhítésére.

Ennek a nehézségnek enyhítését akkor munkálja véleményem szerint legjobban a középiskola, ha tanítását, különösen az alsó tagozatban, még az eddiginél is fokozottabb mértékben építi fel a közvetlen szemléletre, s elsősorban olyan fogalmi rendszereket igyekszik elsajátíttatni, amelyek a közvetlen szemléletekből származnak, és a tanulóknak többirányú egyéni cselekvő munkájával gyakorolhatók be és rögzíthetők meg.

Ennek a feladatnak megoldását jelentékenyen előbbreviszi, ha a tanítás az eddigi rendszerrel szakítva nem osztályonként folyik külön termekben, hanem tárgyanként. Bármennyire szokatlannak és újnak látszik, legalább is nálunk, ez a gondolat, amely különben a külföld egyes intézeteiben már sok helyen sikerrel nyert megvalósítást, az élet feltétlenül egyre fokozottabb mértékben tereli ily irányba a középiskola fejlődését.

Már ma is a tárgyak jelentékeny részének tanítása nem az osztálytermekben, hanem a tárgy tanításának megfelelő különlegesen berendezett és felszerelt helyiségekben történik. Nem az osztály