Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 5. szám - Arató István: A szakterem-rendszer bevzetése a kőszegi leányliceumban
Arató István: A szakterem-rendszer bevezetése a kőszegi leányÚceumba. 203 A szakterem-rendszer bevezetése a kőszegi leányliceumban. A Protestáns Tanügyi Szemle 1934. évi 5. számában „Középiskola és munkaiskola“ cím alatt történeti alapon általános elvi szempontból foglalkoztam a középiskola és munkaiskola kérdésével. Ez alkalommal ezeknek a fejtegetéseknek gondolatmenetét tovább vezetve, keresem a munkaiskola néven emlegetett mozgalom kitermelte eszközök és módszerek közül azokat, amelyek alkalmasnak látszanak a középiskola jelenlegi nehézségeinek megoldására, vagy legalább is enyhítésére. Tárgyalni kívánom pedig ezt a kérdést nem az egyes tárgyak különleges szakszerűségének szempontjából, hanem általános iskolaszervezési szempontból. Azok a fejtegetések, amelyek itt következnek, elsősorban csekély létszámú intézetekre vonatkoznak. Olyan intézetekben, ahol az alsó osztályokban még 60—70-es, a felsőbb osztályokban pedig 40—50-es létszámok fordulnak elő, természetszerűleg a tanulóknak tömege a középiskola nehézségeinek legfőbb forrása. Ily tanulótömegek mellett a tanítás alig tud megszabadulni a XIX. században kialakult attól a rendszertől, mely a tanár részéről a tanítási anyag előadásában, a tanuló részéről az előadottaknak a könyvből való megtanulásában, a tanár és tanuló közös munkája pedig a megtanultak kikérdezésében merül ki. Ezzel szemben kislétszámú intézetek hivatottak annak az úttörő munkának elvégzésére, mely érvényesítve a haladó kor szellemét kiépíti intézményesen a középiskola mai legnagyobb nehézségeinek enyhítésére alkalmasnak látszó berendezkedéseket és módszereket. Mindez fokozottabban áll fenn azokra a középiskolákra, amelyek szervesen össze vannak kapcsolva internátusokkal, és a jellegükben nemcsak tanító, hanem főleg nevelőintézetek is. Az intézmény kétszeresen érzi a középiskolának mai válságos nehézségeit. A tanulók egy jelentékeny része a túlterhelésből, vagy egyéb nehézségekből származó bajokat is az intézet keretében mint internátusi növendék éli át. Ezeknek a nehézségeknek a megoldása is az intézetre, mint internátusra hárul. Az internátussal egybekapcsolt intézeteknek tehát, ha hivatásukat méltón akarják betölteni, természetszerű kötelességük az iskola és a tanuló minden nehézségével való rendszeres foglalkozás és e nehézségek megoldására irányuló öntudatos törekvés. Közoktatásügyünk háború utáni fejlődésében egyik legfontosabb jelenség az elemi iskola célkitűzésében és tanítási módszerében beállott igen lényeges változás. Annak a ténynek a hangsúlyozása, hogy az elemi iskolai tanulók csak csekély százaléka lép át középiskolába, maga után vonta az öncélú elemi iskola gondolatának kiépítését. E szerint az elemi iskolának nem lehet hivatása a közé])-
