Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 5. szám - Makkai Sándor: Új szellem az iskolában
Makkai Sándor: Új szellem az iskolában. 201 szeret állást foglalni, igaz, hogy sokszor nagyon gyorsan szeret állást foglalni, ennélfogva a gyakorlati állásfoglalása nélkülözi azt az elméleti alapot, amely mégis jó volna, ha meglenne. De kétségtelen, hogy ez a gyakorlatiassága, életfelfogása, lelkülete önmagában olyan tény, ami a mai világban helyes és örvendetes. Mindezeknek a tulajdonságoknak jó és rossz oldalai lehetnek, de megvannak. Most, ha azt kérdeznők, miféle módon kell alkalmazkodni ehhez a lelkiilethez, akkor azt kellene mondanom röviden, hogy nincs más feladat tulajdonképen, mint a régi nevelési gondolatnak — t. i. a nemzeti, a természettudományos és az etikai nevelésnek — helyes és egészséges alkalmazása a mai ifjúság leikéhez és törekvéseihez. Mert hiszen ezekben igazi és értékes tartalom van, s éppen ezt az értéket kellene megint az ifjúság elé állítani ! Hogyan lehetne az, hogy visszanyerjék tekintélyüket és jelentőségüket az ifjúság előtt a nemzet, család, egyház és azok az értékek, amik bennük foglaltatnak? Csak egy módon lehetséges ez : a nevelők lelkén és életén keresztül. Nem az elvekben, nem igazságokban van a hiba, mert azoknak megvan az értékük, de ezeket élettel kell dokumentálni. Ha nem élő személyiségek munkájában jelennek meg, akkor nincs hatékonyságuk. A nevelők előtt az a súlyos feladat áll, hogy az ő lelkükön és életükön keresztül kell megjelenniük az igazi értékeknek az ifjúság előtt. A nevelői gondolkozás revíziója elkerülhetetlen. Az összes nemzetnevelő tényezőknek kell azt végrehajtanak önmagukon. Másképen kell látniok a múltat, a világot, az embert, a jövőt, másképen kell felelniök az ezekre vonatkozó kérdésekre, mintahogy az ősök dicsőségében sütkérező honfibüszkeség, az eszménytelen és gőgös tudomány és az erkölcsi kétszínűség feleltek. A nevelőknek saját életükben újra kell realizálniok az életet mozgató hatalmas szellemi és erkölcsi valóságokat, amelyek látszólag rejtve vannak a mindennapi életben, de amelyek nélkül élet nincsen : a felelősségnek és az áldozatkészségnek örök törvényeit. És ha ezeket a valóságokat teszik nevelési ideállá, és tudják ezeket reprezentálni a saját életük intézésében, akkor valósággá tehetik őket az ifjúság életében is, mint örök szabályozó és lendítő erőket. Az ifjúság életre- törését nem letörni és félrevezetni, hanem az örök és nagy tények alapos és bizalmas feltárásával irányítani kell a valóságos élet feladatának betöltésére. Az ifjúságot forrón szeretem és nagyon jól ismerem, és különösen tudom róla azt, hogy nem szereti a puszta tekintélyeket. Megértem ezt, és nem is tartom hibának. De tudok róla egy másik dolgot is. Ugyanaz az ifjúság, amelynek a puszta tekintélyek nem imponálnak, szereti a hódolatot, az egész leikével keresi, hogy ki méltó hódolatra, hogy ezt bemutassa neki. Az ifjúság lelkében megvan ez az ősi sajátság, amelynél fogva szolgálni akar. Az ifjúság mindig csalódni szokott a nevelőkben, ha bennük puszta tekintélyekkel találkozik. De hogyha szeretettel találkozik, akkor a szeretet előtt mindig meg szokott hódolni. Ez a szeretet a leghatalmasabb nevelői erő, az
