Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - Kerecsényi Dezső: Az új magyar nyelvi és irodalmi tanterv elé
Kerecsenyi Dezső: Az új magyar nyelvi és irodalmi lantern elé. 13 natot adunk, liz majdnem olyan, mintha valakit úgy tanítanánk járni, hogy előbb összekötözzük lábait. Hasonlóképpen nem szolgálja az írásbeli kifejezésre nevelés ügyét, ha az alsó fokon szinte vadásszuk a helyesírási és mondatfűzési hibákat. Hagyjuk ezt későbbre, és itt elégedjünk meg azzal, hogy kedvet ébresztünk tanítványainkban az írásra, folytonos prezenciába léptetjük és tágíttatjuk szókincsünket, s igazítjuk őket a leggazdagabban jelenítő, pontos kifejezés megtalálására. A helyesírás, a mondatfűzés beidegzésére az alsó fokon külön gyakorlatok valók, nem pedig az írásbeli dolgozatok. Szükségünk volna tehát oly tantervre, mely minden osztályra megállapítja azt a minimumot, éspedig a legpontosabb gyakorlati részletezéssel, mely az írásbeli kifejezésben célként és eredményként jelent- kezhetik. A kezdő fokokon csakis az a jó dolgozat-téma, mely az írás-ösztönt felébreszti és felszabadítja. Ily téma csak egy van, de ez mérhetetlenül gazdag : az élmény. A „műfaj“ pedig, mely így létrejön, a beszámolás, a mások számára való tudtuladás. Pedagógiai előkészítése a környezetben való látni tanítás, megfigyeltetés, esetleg egy hasonló teljesítményre felhívó olvasmány. Mint ilyen az élménytéma minden fokon szerepelhet, természetszerűen a tartalmi minőség és a technikai követelmények megfelelő emelésével. A középső fokon már elindulhat a tartalom-elmondatás, de igyekeznünk kell, hogy valamilyen módon aktívvá tegyük : más, pl. drámai formába öntés, a történet valamelyik szereplőjével való elmondatás lehet ily, a fantáziát és az írást elindító mód. Itt fordulhatnak témáink a küzdő és harcoló ember, irodalmi területen pedig a hasonló vagy ellentétes tartalmú és hangulatú művek összehasonlítása felé. Régi vagy rossz szövegek stiláris helyreállítása, megadott száraz vázlat kiszínezése is igen termékeny alkalmakat kínál. Mindez ismét, a természetszerű emeléssel, a legfelső fokokon is felhasználható, de kiinduló pontunk itt erőteljesebben irodalmi. A művekben felmerült eszmék megvitatása, a jelen egyéni és kollektív kérdéseinek a múltban való megkerestetése, korszellemek olvasmány alapján való megrajzolása és egybevetése, levelek, kritikák alapján irodalmi életformák rekonstrukciója, nagy íróink küzdelmes életpillanatainak novel- lisztikus megformálása oly feladatok, melyekben mindig van annyi személyes érdekeltség, amennyi az írásos önkifejezés ambícióját útnak indíthatja. Ne várjunk azonban tanítványainktól sohasem beszélőgép-tulajdonságokat, ne várjuk vissza dolgozataikban saját szavainkat, ne írassunk velük ,,méltatás“-okat és „írói érdemek“ összefoglalását! A valótlan stílusnak, a szó erkölcsi megromlásának, a frázisnak termőtalaja ez ! Bár az a meggyőződésünk, hogy a jó írásbeli tétel mindig „alkalmi“, azaz az iskolai munkából, annak erkölcsi, eszmei vagy formai problémáiból születik meg, mégis igen hasznos volna, ha a még gyakorlatlan és kevésbbé találékony tanárok számára a tanterv mellé egy gazdag és az egyes osztályokra elrendezett olv téma-gyűjtemény is szerkesztetnék, mely az írás-stílus
