Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 5. szám - Makkai Sándor: Új szellem az iskolában
194 Makkai Sándor: Új szellem az iskolában. mindnyájunk szívébe írva van, és amelynek rendelkezéseit követni, elveit megvalósítani a Csokonai-Kör fennállása óta mindig igyekezett, alapszabályai szerint köteles is. Ennek a nagy magyar kulturális egységnek nevében mély tisztelettel üdvözlöm nagyrabecsült vendégünket, és kérem előadásának megtartására. A pedagógia legújabb történetében érdekes megfigyelni, hogy ez a tudomány miként követte az utolsó évtizedekben az ember-válság hullámzását. A pedagógiának, mint olyan tudománynak, mely egész teljességében a jövendő kialakítását szolgálja, és ezen kell csüggenie, minél inkább áll hivatása magaslatán, annál érzékenyebben kell tükröznie a mai gyors változások hullámzását. Elmondhatjuk, hogy a pedagógia összes problémái kérdésessé váltak ezekben az években. Azáltal, hogy kérdésessé váltak, véleményem szerint a pedagógiának nagy értéktöbblete állott elő, mert hiszen kétségtelenül értékes ebben a tudományban az a hajlékonyság, az az alkalmazkodás, amely azt mutatja, hogy a pedagógia tisztában van a maga hivatásával. Ennek a hivatásnak sajátossága az, hogy a nevelés élő anyagon dolgozik, amely maga is folytonosan változik, s így a vele foglalkozó tudománynak sem szabad megmerevednie. Hátha még meggondoljuk azt is, hogy ez az élő anyag a legkényesebb és a legértékesebb anyag : az ifjúság lelke ! Ha tehát a pedagógiában látjuk a kérdéseknek folytonos, újra és újra felvetését, akkor ez — legalább is az én szememben —• azt jelenti, hogy ez a tudomány a maga elveiben teljesen alkalmazkodó és hajlékony, mikor egy ilyen drága és értékes anyaggal, a mi ifjúságunknak leikével kell foglalkoznia. Természetesen ebben az előadásban, melynek megtartására a megtisztelő felszólítást kaptam, nem akarok semmiféle teljességre igényt támasztani, és ezzel fárasztani a hallgatóságot; tehát a teljesség minden igénye nélkül akarok rámutatni arra, hogy mi az a főirány, amelyben ez a tudomány az utolsó években a maga változásait fölmutatta. A század elején a pedagógiában harc, forradalom indult meg a módszer ellen. Felléptek olyan pedagógusok, akik tiltakoztak az ellen, hogy az ifjúság leikével merev, gépies, külsőséges és pusztán logikai eljárásokkal próbáljanak bánni és birkózni. Egyszerre két nagyon értékes irányban nyilatkozott meg az új nevelői törekvés. Az egyikből ma már egész külön tudomány fejlődött ki, melyet pedológiának neveznek : a gyermek és az ifjú lelkének tudományos megismerése. Ez a nevezetes mozgalom a pedagógiában a kísérletek és dokumentumok hatalmas anyagával mutatott rá arra, hogy a gyermeki és ifjúi lélek sokkal bonyolultabb és gazdagabb, mint ahogy azt régen gondolták. Ezzel együtt arra is rámutatott, hogy a nevelés nem könnyű dolog, hanem természeténél fogva rendkívül nagy tanulmányt és finom érzéket kíván meg. A részletes lélektani kutatás a nevelői tevékenység gazdag sokoldalúsága mellett szükségképen annak relativitását is kihangsúlyozta.
