Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 4. szám - Dr. Horváth Károly: Amit munkáltatva mindenki megcsinálhat a természetrajzban
Dr.HorváthK.: Amit munkáltatva mindenki megcsinálhat a természetrajzban. 167 senek. Csak arra szorítjuk őket, hogy ok nélkül ne öljenek meg egy állatot sem, ne pusztítsanak egyetlen növényt sem. Alig pár perc múltán már jönnek a gyűjtők, hozzák a fenyőtobozokat, kéregdarabokat, fenyőtűket, moszatokat, mohákat, zuzmókat, tollakat, csontokat, stb. Akik messzebb mennek, azok később azt jelentik, hogy mókusfészekre akadtak, esetleg nyúltanyát találtak, amazok egy fatörzsön fel és alá szaladgáló hangyákat bámulnak, megnézik honnét jönnek, merre mennek, közben ráakadnak a hangyabolyra stb. stb. Felszólítjuk a tanulókat, hogy a fák ágazatát hasonlítsák össze az erdőszélen és az erdő belsejében. ,,A fák az erdő szélén egyoldalúak“ (fényhatás, világosság). Megfigyeljük a fenyők kérgét, tűit, a kénesőt (a fenyők virágporát), az érni kezdő (eredő) és érett lehullott tobozokat. Megfigyeljük azok viselkedését száraz és nedves időben. A legközelebbi órán a tanulók beszámolnak megfigyeléseikről, miközben teljesen megértik azt a berendezést, ahogy a fenyőtobozok szétszórják magvaikat. Az iskolában is kísérletezhetünk a magvakkal. Magasban eleresztve pörögve szállónak alá. Egy csomót elvetünk a magvakból, hogy lássuk, hány szíklevelük fejlődik, stb. Az erdő tárgyalása közben kitérhetünk annak nemzet- és köz- gazdasági fontosságára is. Gondoljunk a fenyők ültetésére, kitermelésére, az erdővédelemre, a különböző vad- és rovarkárokra, a kivágott erdőből nyert tűzi- és szerszámfákra, deszkákra, cellulózé-, papíros- és gyujtógyárakra. Gyakorolhatjuk ennek kapcsán a terület- és köbtartalom-számítást is (koncentráció elvei). Olyan bő munkaanyagot kapunk három-négv sétán, hogy az oktatás további során bármikor építhetünk reá. Utólagos feldolgozásra kínálkoznak a következő feladatok : az erdész és munkája ; az erdő, mint lakás ; a tűlevelű fák haszna ; az erdő és az emberek (pihenés, üdülés, stb.). A magyar órákon ebben az időben erdei mesékkel és történetekkel fokozzuk az érdeklődést. A számtanban, mértanban rátérünk a faárakra, számlákra. A rajztanításban felhasználjuk a tűket, tobozokat, a fák évgyűrűit, rovarokat, hernyókat (farontók pl.). Ilyen tanítás mellett az iskola az élettel gyakorlati vonatkozásokba kerül. A tanítás kezdő fokán a tanulók figyelmét főleg a különösen jellemző dolgokra hívjuk fel, mert azok kötik le legjobban az érdeklődésüket. Szkémaszerű menetet — természetesen — itt képtelenség megtartani. Később, a gyermekek értelmi fokának tágulásával, mindinkább előtérbe lép az önálló természetmegfigyelés és a kísérlet. Értékes szemléletek nyerése végett feltétlenül szükséges, hogy a tanulókat hozzászoktassuk a szabályszerű természetmegfigyeléshez. Tanterveink előírják a megfigyelési területeket is, melyeknek figyelembevételével mindenki talál az iskola közelében szemléltetésre, megfigyelésre alkalmas helyeket. Ott vannak a házi- és iskolakertek, az iskolaudvar az ő fáival, bokraival, a virágos és konyhakert, a gyümölcsös, az iskola közelében levő rét, mező, patak, tó, erdő, liget, sétatér, stb. nővényei, a szobában ápolható növények stb.
