Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 4. szám - Dr. Horváth Károly: Amit munkáltatva mindenki megcsinálhat a természetrajzban

166 Dr.HorváthK.: Amit munkáltatva mindenki megcsinálhat a természetrajzban.

hivatásából kifolyólag 30 éven át rótta ugyanazt az utat, és nem tudta megmondani, hogy milyen fák vannak az út mellett. S hány ember van így? ! Ilyen esetekkel minduntalan találkozunk az iskolában is, alsó és felső fokon egyaránt. Yerworn szerint az iskola még keveset tett ebben az irányban, ezért azoknál az érettségizett diákoknál, akik önként nem foglalkoztak természettudományi kérdésekkel, teljesen hiányzik minden természettudományos műveltség alapeleme : a szemlélet. Hiányzik belőlük a természeti tárgyak, tünemények, események megfigyelésének és megítélésének készsége. Tehetetlenül állanak a még nem látott tárgy előtt, és képtelenek arra, hogy a lényegest az esetlegestől megkülönböztessék. Sok időbe és türelembe kerül, míg a medikus, a tanárjelölt megtanulja a megfigyelést és a megfigyeltek értékelését, pedig a hivatása megkívánja mindegyiknél a pontos megfigyelést. Az iskolából származó megfigyelőképességbeli hiány még a vizsgákon, a szigorlatokon is jelentkezik, sokszor később is. Azért ezen a téren igen fontos az iskola szerepe.

Hogy a megfigyeléseket, elsősorban a szabadban való tanítást, mint hajthatjuk végre, arra nézve ma már a didaktikai és módszertani irodalom meg a gyakorlat igazán több példát tár elénk.1 Elvezetjük pl. a gyermekeket (alsó fokon) mindjárt az első szép tavaszi napok egyikén a határban folydogáló patak mellé a füzesbe, a nyárfásba. Látjuk, hogy rögtön ismert és kedves növényük, a gyermekláncfű felé fordul érdeklődésük. Játszanak vele, a kocsányáyal, a leveleivel, virágzatával. Adjunk ilyenkor gondtalan játszási szabadságot a tanulóknak, örömünk telik benne. Csakhamar hozzák a munkáikat : óraláncot, pipát, trombitát, szemüveget, kosarat, karkötőt, koszorút, stb. Későbbi sétáinkon, kirándulásainkon figyeljük meg újra a gyermekláncfűvet. Rég elvirított már, de azért még mindig érdekli a gyermekeket. Megnézik bóbitás kaszattermését, kifújják az ördög lámpáját, „megfigyelik a léghajócskákat“. Így ismerik meg a szélnek, mint kertésznek a szerepét. De a játék mellett tanulnak is, megtanulnak önállóan kísérletezni. Ilyen tanulmányi sétákhoz kapcsoljuk a további tárgyalást. Megvizsgáljuk a növények termőhelyét, „a lelőhelyet“, összehasonlításokat végzünk, néhány példányt óvatosan kiemelünk, megnézzük délben (a fészekvirágzat nyitva) és este (zárva). De hiába visszük haza, a leggondosabb ápolás mellett sem fejlődik az iskola „növényszekrényében“, mert réti növény. Ha véletlenül mégis sikerül egy-két példányt megtartani, határtalan a gyermekek öröme.

Egy másik példa. A Tanterv előírja az erdő beható ismertetését is. Még a nagyvárosban is beinteget az erdő, a liget egy-két iskolába. Kimegyünk beléjük. Felhangzik a dal, a tanulók akadálytalanul jár— hatnak-kelhetnek, hogy lehetőleg önálló megfigyeléseket végezhes1 Az angol és német irodalom igen sok példát ad. Magvarban Húsz Ödön, Gerő Árpád, Mihalik József, Baló József, Quint József, Papp Dezső, Kerékgyártó Árpád, Szilády Zoltán, Hollendonner Ferenc, újabban az Élet és a Természetkutatás I. részére (A növények élete) hivatkozunk.