Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 4. szám - Nagy Vilmos: Néhány perc az új pedagógia műhelyeiben
Nagy Vilmos : Néhány perc az új pedagógia műhelyeiben. 155 kisleány a dr. Szilády Zoltán-féle, középiskola felső osztályai számára írt Állattant olvassa. A „Fogalmazás és Nyelvtan“ c. füzetébe ki is ír részleteket. Míg én jegyezgetek, egy-két leányka jön be a mosdóból szökdelve és halkan énekeli a „Nem félünk a farkastól“ kezdetű ismert dalt. Egy kis I. osztályos gyermek mérlegen leméri a tanítónő ridiküljét, később egy fagolyót. A súlymennyiségeket csak mutatja, kimondani nem tudja, később erre is rájön, de számolni már tud. (Október első napjain vagyunk !) Egy fiú kis kézi számológép előtt számol, egy másik a „Die bunte Welt“ Gesellschafts- und Wirtschaftsmuseum kiadása Arthur Wolf lerakatából való könyvből népi statisztikát csinál, mert népek szerint akarja tudni, hogy hány ember él a világon. Közben egy kis muszlica kerül a füzetére. Az itatóssal elnyomja s azt mondja : „Jó lesz a mikroszkóp alá.“ (11—1-ig dolgozhatnak a gyermekek a mikroszkóppal is.) Jobban megnézi a kis lenyomott rovart és megállapítja, hogy mégsem lesz jó a mikroszkóp alá, mert nagyon szétnyomta. Két gyermek Hermann Ottó : A madarak hasznáról és káráról c. könyvéből olvasgat. A könyvet a II. osztályosok is ismerik, mert mikor keresték, ők mondották meg, hogy hol van. A mellettem ülő III. osztályos kisleány most a füzetjébe számol. Megnézem mit számol? Négyzetre emeli a 23-at. Kemény kartonlapokon a 20-at és a 3-at látom előtte kétszer. Ezekből elég gyorsan a következő részletsorozatokat formálja : 1. 3x 3= 9 Mire én a szabályszerű hatvá2. 3x20= 60 nyozással végzek, ő is készen 3. 20 x 3= 60 van az eredménnyel. 4. 20x20=400 529 A fenti kis statisztikus természetrajz füzetében fecske szárnyát, fogoly szárnyát, hasznos madarak és karmok rajzát láttam. A másik csoportban, a Hermann Ottó könyvét böngészők közt, rendes eszmecsere indul meg. Véleményt nyilvánítanak, hogy melyik állat, vagy madár tetszett meg nekik. Amelyik megtetszett, azt le is rajzolják. Egy kis fiú a négyzet formára összerakott gyöngyökkel számol. Ezekhez kikeresi a hosszában összeerősített gyöngyöket. Ha nem tudja, vagy nem találja, akkor először a vezető megmutatja, később maga is rájön. A másik teremben láttam, hogy ketten a skála csengettyűit ütögették. Valami dalt szerettek volna kihozni. Ugyanebben a szobában öt gyermek „parancsosdit“ játszik. A parancsos játék igy megy. Parancsok kötőszóval: Jöjjetek hozzám, de se rám, se egymásra ne nézzetek ! Ezután megkérdezi az egyik résztvevőtől, hogy mit csinált ? A kérdezett elmondja első személyben, hogy mit csinált, azonban a „de“ szócskát kihagyja. A kérdező észrevéteti vele. Nem volnék becsületes nyelvész, ha nem akartam volna betekinteni a Montessori-iskola nyelvtanítási módszerébe. Megmondom
