Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 3. szám - Csanády Sándor: A hitfelekezeti és állami középiskolák keresztmetszete

128 Csanádi] Sándor: A hitfelekezeli és állami középiskolák keresztmetszete.

Ezzel szemben az állami iskolák az általános történelemnek emberileg megható vagy lelkesítő, de mégis távoleső példáiból merítenek. Az állami iskolákban hiányzik a tanulónak, az iskolának, a tanárnak legmélyebb lelki kapcsolata, s így az állami tanár, bár a legszebb erkölcsi elveket kövesse is, élje is meg, kisebb hatással van a tanulóra.

Míg a református iskolákban (meg valamennyi bitvallásosban) nemcsak a tanár nevel, hanem nevel az iskola egyénisége is. Nevel a református iskolákban az a szellem is, melyet századok alakítottak ki és nevel a közös hitnek lélekből fakadó együttes gyakorlása.

Éppen ezért legyen szabad megkockáztatnunk azt a véleményünket, hogy a református iskolák csak addig múlják felül az államiakat nevelésben, míg a múltat meg nem tagadják, s a tanár mélységes hitével, mely győzhetetlen fegyver, a tanulót követésre bírja, mert minden nevelési módszereskedésnél többet ér a messzevilágító példaadás, melyen egy szemernyi folt sincsen. Megaztán, ha a felekezeti iskolák kedvező adottságait a tanári kar nem tölti ki, mibensem dicsekedhetik az állami iskolák felett, mert már bevezető sorainkban mondottuk, hogy a jobb eredmény a kedvező körülmények folytán jó munka árán lesz.

Most merül fel a legnehezebb kérdés, mi hát a plusz, amit a református iskola ad.

A református iskola először is adja azt a pluszt, amit cikkünk első részében végkövetkezményként a hitvallásos iskola nevelési eredménytöbbleteképpen mondottunk. Az ottani fejtegetésünk egészében is vonatkozik a református iskolákra is, mert a hitfelekezeti iskolák az egymástól való különbözőség ellenére is mutatnak az állami iskolákkal szemben egy közös arcot. Ennek a közös arcnak a megrajzolása képezi írásunk első részét.

De sajátos, református pluszt is adnak egyházunk középiskolái.

(Minden bizonnyal van a többi hitvallásos iskolának is speciális jellege.)

Ez a sajátos nevelési többlet: a református egyéniség. Vagyis : az örök Istenbe kapcsolódott lélek viharálló ereje, a küzdelmekkel szembenéző daca és magyar tüze. Erről ismerszik meg a református iskola neveltje köz- és magánéletében egyaránt.

Az egyház által nevelgetett iskolákban más lélek nem is tükröződhetik, mint az egyházé. Százados szenvedések, megpróbáltatások, harcok és törekvések ráíródtak az egyház arculatára és annak tagjaira, intézményeire egyaránt. Nem véletlen, hogy a református iskolák történetében annyi rideg megjelenésű professzorral találkozunk, de akinek szíve legmélyén ott ég a hit hivalkodás nélkül való, de olthatatlan lángja, s ott parázslik és izzik az emberbaráti szeretet tüze. De az élet kemény, azzá kell az embereket is nevelni, de mindenkor megsegíteni a küzdőt, ha elháríthatatlan akadályhoz ér, addig pedig : maga harcoljon. így beszélnek hozzánk az ősi iskoláink erősmetszésű tanár arcai.