Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Általános alapelvek az új tanterv számára
vitéz dr. Bessenyei Lajos : Általános alapelvek az új tanterv számára. 5 Végül szükségesnek tartom a középiskolába nem való tanulók kiválaszthatásának intézményes biztosítását is. A meghozott 32., 33. §-ok e tekintetben nem elégségesek. Én híve vagyok a szigorú szelektálásnak ; erre részint Jnemzeti közművelődésünk színvonalának emelése késztet, részint azon szociális meggondolás is ösztönöz, hogy lehetőleg ne szaporítsuk a diplomás munkanélküliek számát. Ezzel a kérdéssel is foglalkoztam már más alkalommal7 bőven, és ott helyeseltem a miniszter által eredetileg tervezett szigorúbb intézkedéseket, s a magam részéről sajnálom, hogy azok a törvényből kimaradtak. Az emberiesség érzésének nemcsak az egyénnel szemben kell érvényesülnie, hanem a fajta is jogosan igényt tart rá, márpedig a nemzetünk közművelődési érdeke kétségtelenül a szigorú kiválasztás érvényesítését követeli. Íme, ezekben foglalhatom össze azon alapelveket, amik egy új tanterv sarkalatos sajátságai lehetnek. A középiskola alsó osztályainak egységessége, a köznevelés kiegyensúlyozottsága, a nemzeti tantárgyak fokozottabb mértékű tanítása, a tanulók túlterhelésének megszüntetése és szigorú megrostálása olyan követelmények, amelyek nélkül a magyar középiskola egészséges és helyes továbbfejlesztését nem birom el sem képzelni. Vannak ugyan még részletkérdések, pl. a dolgozatok számának csökkentése, új tantárgyaknak : művészettörténetnek, vegytannak, társadalomtudománynak a tantervbe való felvétele vagy fel nem vétele, a tanulók öntevékenységének céltudatos bevitele a tanítás munkájába, stb., de ezeknél a kifejtett öt alapelvet fontosabbaknak és a jövő fejlődés szempontjából döntőbbeknek vélem. Nagyon jól tudom,1 hogy ezek az alapelvek elcsépelt, agyontárgyalt kérdések, újat mondani róluk nem igen lehet, de mint kívánságok, merőben a jövő reménységei, és így nem lehet őket elégszer ismételgetni, szükséges voltukat bizonyítgatni, megadásukat egyre és egyre sürgetni. Azért összegeztem röviden én is e tekintetben gondolataimat, melyek immár egy hosszú pedagógiai pálya végén az eddig megszerzett tapasztalataimból szűrődtek le, hogy a mostani tantervi-adventben segítsek eszméket megindítani, termelni és megérlelni. Az elmúlt években különben is annyit foglalkoztam e kérdésekkel, hogy jogosan mondhatom el, nem járok valami „terra incognita“ útain, nem igazodom továbbhaladásom közben ötletszerűen és szeszélyesen hol itt, hol ott felbukkanó lidércfény-elvck után, hanem komolyan, gondosan és következetesen törekedtem elgondolásaimat megalapozni és felépíteni. Vajha e hosszas igyekezetem gyümölcse gyanánt lehetnék a felépítendő magyar középiskolai épület elkészítésénél legalább egy egyszerű téglahordó napszámos. Debrecen. vitéz dr. Bessenyei Lajos. 7 Prot. Tanügyi Szemle, 1934. évi. 50—53. 1. „Megrostálás“ c. cikkein.