Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 3. szám - Dr. Hamvas (Holstein) Gyula: A református középiskola életprogrammjának néhány időszerű kérdése
122 Dr. Hamvas Gyula : A református középiskola éfetprogrammjártak kérdése. A református kiállítások művészettel összehordott anyaga ügyes és művészetközlő módszerben jártas szakember irányító közbejöttével tenger erkölcsi hatást válthat ki. A tanulók érzelmi világának gazdagításához, az érzület alakításához nagyban hozzájárulhat az egyház és iskola hagyományainak fokozottabb kultusza. A tanulóban általuk olyan környezetszemlélet lesz uralkodó, melynek középpontjában az iskola által hirdetett hatások foglalnak helyet. Segítenek ez impressziók egy olyan erkölcsi bázis alapelemeit összeépíteni a növendékben, hogy az aztán a református iskola színeiben indul az élet küzdelmeire. A református tradícióknak az eddiginél intenzívebb kultusza így vezet az érzületalakításhoz, de ugyané hatások közlésénél és ugyanazon célzattal odafordul a református középiskola a nemzeti tárgyakhoz is. Ezek közül most csak egyet veszünk vezető-szempontjaink szerint vizsgálat alá: a magyar történelmet, egyéb nemzeti tárgyaink karakterisztikuma ugyanaz. A múltúnk eseményeiből a tanulók leikéhez sok szál vezet.. Abban a nagyszerű küzdelemben, melyet a magyar faj e területen végzett, a református középiskola hódolván egész múltúnk előtt, kötelességének tartja növendékeinek megmutatni azokat a fényes szálakat, amelyek szerint a református gondolat a magyar történelem folyamán halad, s ha a mai tanterv szűkre szabott keretében, például a XVIII., XIX. század nemzeti históriájából e fényes szálak el is tűnnek egészen, vagy csak előcsillámló parányokban mutatkoznak, a református tanár találja meg a módját, hogy az említett két században is súlya szerint méltassa a református gondolatot. Ezenkívül a kálvinista vizsgálódás mélységével és alaposságával, szemlélje meg tanulóival együtt a nemzeti múltúnkat. A művész meglátásával bontsa részeire azt, s a megéreztetésre, hangulatképzésre igazán jellegzetes részeit állítsa növendékei elé. Értelmezése, elemzése, hang- súlyozása tegyen megejtő, szárnyaló, mely magával ragadja a növendéket, és abból az érzelmek egész skáláját váltja ki. A plasztikus, színes megjelenítési formát, vagy az ötletes, szellemes rávezetést a tanuló élénk utánérzése követi. Nem is lehet a gyermeki és a serdülő kor lobogó fantáziája és érzések felé hajló alaptermészete számára életteljesebb anyag a históriáénál. Melyik részletet említsem ilyennek? A szikrázó, fénylő magyar hősöket, a koruk vezető gondolatait csodálatosan meglátó állam- férfiainkat, szabadságtragédiáinkat? Megbeszélés tárgyává tehetem én tanulóimmal Trianont és kísérő ezer drámai eseményét, a három és félmillió magyar elszakí- tását, az új hódítók vandalizmusát, a nélkül, hogy növendékeimben az érzések ki ne tüzesedjenek és indulatokig, elhatározásokig ne emelkedjenek? Hiszen minden oly tragikus, olyan sorsközeiben történik, hogy a puszta beszéd gyújt és indulatokat robbant ki. Ha a református iskola elhatározza, hogy az eddiginél intenzívebb érzésű lelkeket nevel magának és anya szentegyházának, ezzel
