Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 3. szám - Dr. Hamvas (Holstein) Gyula: A református középiskola életprogrammjának néhány időszerű kérdése
Dr. Hamvas Gyula : A református középiskola életprogrammjáriak kérdését 121 valósággal még fel nem fedezett lelki területekre akarok bejutni, a siker minden reménye nélkül. Eddig csak az egészségesen fejlődött gyermekről szóltam. Most megkérdezek minden hosszabb idő óta működő oktatót, vájjon észre- vette-e, milyen aggasztóan nő évről-évre a rendellenesen fejlődött gyermekek száma? Fájdalom, egyre több szellemileg vagy testileg hibás gyermek vesz körül bennünket az osztályban. Oka a világrend megbolygatása, millió emberi idegrendszer megroppanása és még ezerféle tragédia. A mai életviszonyok mellett e gyermekek csak elenyésző része, csak a feltétlenül reászoruló rész jut szakorvos elé, az enyhébb esetek orvosolatlanul maradnak, és a tanár emberszeretetétől, leikétől, és most jön a döntő szó : a szakértelmétől függ aztán, hogy a normálisan fejlett gyermek intellektuális színvonala mellé tudja őket hozni, vagy nem. Ezek a szembeállítások tehát tágabb és mélyebb pedagógiai fel- készültséget követelnek. Az ez irányiján való kellő tájékozottság a nevelés területén, a tanári élethivatás igen komoly tartozéka. Hiába felülről minden még oly ragyogó koncepció is, ha alul a kivitel részeredményeinek sikere nincs biztosítva ! Ha nevelőink, oktatóink elég életközeiben állanak a gyermekhez, akkor kerülhet sor egy céltudatos lelki építési tervezet beállítására, melynek nagyjelentőségű centrális problémája az érzések megformálása, nemesítése. Az érzelmek felkeltésére, táplálására, nemesítésére az egyháznak és iskolájának sok eszköze van. A legfontosabbak közül való és legtöbb hatáseredményt ígér a tradíciók erőteljesebb ápolása. A tradíciók tisztelete, ápolása eddig is megvolt a református középiskolákban, de a református gondolathoz fűződő személyi és tárgyi hagyományok világa olyan terebélyes, oly gazdag, meríteni belőle oly hatalmas erősítéseket ígér iskolának, tanulónak egyaránt, hogy hibás lépés volna az eddiginél nagyobb intenzitással nem igénybevenni e terület értékeit. Meg kell vizsgálnunk az eddiginél belterjesebben, egyházunk, iskoláink évszázados történetét az ottmunkálkodó nagyjaink korukhoz mért s aztán a mához viszonyított szellemi eredményeit, s ezekből ne késsünk feltárni azokat a részleteket, melyek korjellemzőek, erkölcsi értékdarabok, és amelyek a tanulók lelkében érdeklődést, visszhangot, lelkesedést tudnak teremteni. A tanulóknak ez a lélektani beállítottsága okvetlenül el fog következni : oly csodálatosan egyszerűek, közelfekvők, nemesek ezek az igazságok, melyeket nagyjaink hirdettek és oly közvetlen, hatásos, drámai és lelkesítő a mód, mellyel síkraszállnak, hogy a belátta tás minden kelléke adva van bennük. De ne csak személyek, ne csak egyházi irodalmi művek szerepeljenek az erkölcsi nevelés eme fokozatán, hanem minél több református relikvia, jól megvilágított és korszakfordító iskolai dátum is adjon sugallatot.
