Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 3. szám - Dr. Hamvas (Holstein) Gyula: A református középiskola életprogrammjának néhány időszerű kérdése

120 Dr. Hamvas Gyula : A református középiskola életprogrammjónak kérdése.

Ilyen a mai magyar református középiskola képe. Minthogy az ismereti anyaggal kapcsolatos reformot az egyház önmaga a közeljövőben valószínűleg nem fogja megoldani, célszerű olyan reformaktivitásra alkalmas területet megvizsgálni, melyeken belül a református középiskola és egyház a maga akaratából és egyesegyedül a maga vezetőszempontjai szerint tud terveket, eszményeihez tartozó koncepciókat megvalósítani. És itt az érzületek erőteljesebb elmélyítésére, nemesítésére gondolunk. Az egyházunk (iskoláink) megerősödése tragikus jelenünkben, a lelki készenlét roppant fontosságú problémája mind erre utal. Az egyházunk bőven adhat e reformokhoz lelki kincseiből, viszont erkölcstartalmi kiszélesedését várhatja, s ezzel párhuzamosan nemzeti célokat is szolgál.

De lássuk csak a helyzetet bővebben.

A református egyházunk a keresztyén vallás erkölcsi értékeit a legtisztább formában adja át híveinek, és ezzel bennük érzelmi életet teremt, a további ráhatásaival a felkeltett vallási érezelemvilágot gazdagítja, s mint minden akarati tevékenység hiányozhatatlan részeit, táplálja őket. így cselekszik a református iskola is, mely tehát végeredményében az etikai jellemképzés folyamatát fejleszti tevékeny szolgálatával. Ha tehát református részről reformhoz fognak, akkor ez az az aranymezéi, melyen egyház is, iskola is meggazdagod- hatik, de evvel a szellemi értéktermelő mozgalmával, tevékenységével, melyben szuverén úr, egyidejűleg igen sokat használ a magyarság gondolatának és a nemzeti irányú lélekformálásnak is, adván fajunknak erkölcsileg áthatott és erkölcsi elvek által vezetett polgárokat, akik a hazafias érzések kultuszát művelik.

De egy igazán erőteljes érzületalakításnak, a reform lélek szerint való keresztülvitelének elengedhetetlen előfeltételei vannak. E feltételek teljesülésének meg kell előznie minden reformszándékot, a református középiskola minden érzelemformálási akcióját, ha nem csak szavakkal akarunk játszani. Ellenkező esetben minden erkölcsi demarkációs vonalkibővítés meghiúsul.

Nem lehet ugyanis addig teljes értékű nevelői-oktatói munkáról szó, amíg a tanári rend a gyermek testi, lelki felődéstanának legújabb kutatáseredményeihez hozzá nem jut. Ide a hiány belát- tatása szükséges elsősorban, akkor lesz eredménye minden szakfelvilágosítást végző tényezőnek.

A gyermek- és ifjúsági lélektan pontosan meghatározza a különböző életkorok lelkivilágának jellemző részeit. Mindenkor másmilyen pedagógiai tevékenységet feltételez. A figyelem, emlékezet, fantázia és ezer más lélektani folyamat törvényszerűségének megismeréséhez mind külön kulcs van.

De vegyük a környezeti hatásokat. Ha nem tudom, hogy a velem szemben álló gyermek életében melyek az irányító, uralkodó és szuggesztív tényezők, ha nem ismerem, mi a gyermek előtt a csodálat tárgya, mi okozott benne igazi megrendülést, mi előtte „tabu“,