Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 1. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Általános alapelvek az új tanterv számára

4 vitéz dr. Bessenyei Lajos: Általános alapelvek az új lanlerv számára.

belpolitikai tevékenységében.6 Csak megismételhetem, amit nem régiben mondottam : „Kis és nagy népek egyaránt fokozott erővel építik ki fajiságuk kínai falait és sokszor túlzottan követelik élet- jogaikat még más népek rovására is. Valóban egy ilyen korszakban nekünk, árva magyaroknak sem lehet más köznevelési főcélunk, mint a nemzeti művelődés eszménye, mint a magyar íajiság minden irányú kiképzése. Ezért az 1934. évi XI. te. célkitűzése a mai idők szelleméhez igazodik és e korszak szellemtörténeti fejlődésébe kerek- deden beleilleszkedik. Ha valaha, úgy ma kétségtelenül „hungaro— centrikus“ köznevelésre van szükségünk.“

További rákfenéje a mai magyar középiskolának, amit okvetlenül gyökeresen orvosolni kell, a tanulók túlterhelése. Közismert kérdés, amit unos-untalan felemlegetünk, ellene panaszkodunk és harcolunk, megszüntetéséről tanácskozunk és javaslatokat terjesztünk elő, de lényeges változás és javulás még sem történt e téren mind maiglan. Pedig ezen a bajon feltétlenül segíteni kell az új tantervben, mégpedig nemcsak tessék-lássék módon és mértékben, hanem gyökeresen. Az orvoslásnak először az elvégzendő tananyag mennyiségét kell jelentékenyen csökkenteni. Hangsúlyozom, hogy ez a csökkentés kiadós, terjedelmes legyen, és nem szabad megelégedni csiri-biri kihagyásokkal, a területek szélén mozgó nyírbálásokkal. Arra el kell készülni, hogy a szakemberek körömszakadtig fognak védeni minden sort, minden fejezetet, minden részletet, de a végrehajtó legyen érzéketlen ezekkel az elfogult ellenvetésekkel szemben és könyörtelenül hagyogassa el a ma elvégzésre kijelölt tananyag jelentős hányadát. Ma már az egyes szaktudományok annyira felduzzadtak, hogy csak alapelemeik megtanulását és tudását igényelhetjük az ifjúságtól, és vétek lenne ezeken túlmenőleg aprólékos részletek ismeretét is megkövetelni tőlük. De az orvoslás második feltétele a mai heti óraszám arányos csökkentése. Ma az I. o. 10 éves gyermek is és a VIII. o. 18 éves ifjú heti 30—30 órán át görnyed az iskolai padokban, ezenkívül a délutánok is be vannak táblázva annyira, hogy a felső osztályos tanulóknak alig van szabad délutánjuk egész héten át. Így aztán nem csuda, ha este éjfélig fent- virrasztanak tankönyveik mellett, és reggelenként már kimerültén, eltörődve kezdik meg az új nappalt. E téren az I. és II. o.-nak heti 24, a III—IV. o.-nak heti 26, az V—VI. o.-nak heti 28, a VII—VIII. osztálynak heti 30 óra teljesen elegendő, azonban úgy, hogy ebben benne legyen minden, és az alsó osztályosok a hét egyetlen délutánján se. járjanak fel az iskolába, a felső osztályosok pedig egy, legfeljebb két délután. Az új törvény első fogalmazásában ezt az óraszámleszállítást tartalmazta ; a magam részéről igen-igen sajnálom, hogy a végleges formában a 25. § nem ad határozott utasítást, hanem rendeleti úton kívánja szabályozni ezt a kérdést.

6 V. ö. a Prot. Tanügyi Szemle 1934. évi. 313—18. lapjain megjelent elnöki megnyitómból azt a részletet, amit a következő sorokban felelevenítek.