Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 3. szám - Trócsányi Dezső: A református keresztyén pedagógia kérdéséhez
106 Trócsámji Dezső: A református keresztyén pedagógia kérdéséhez. Sárospatakon próbálkozik újításaival Comenius, a cseh-morva testvérek püspöke ; azt pedig szintén tudjuk, hogy a „testvég-mozgalom a huszita indításokhoz kálvini hatásokat csatolt (Weber M : A protestáns etika és a kapitálizmus szelleme. Magyar ford. 1923. 59.). Comenius elkedvetlenedve távozott Patakról; viszont a Hollandiából hazatért kálvinista szellemű Apácai Csere János, akinek még székfoglalója is hasonlít a Tolnai Dali Jánoséhoz, mert mindkettő tudatlansággal vádolja az egyházi és világi embereket, küzdelmeibe hamarosan belepusztul a magyar ugaron. A magyar református keresztyén pedagógiának kialakulása nem történhetik meg könnyen, hiszen nincs történeti folytonosságunk, sőt még iskolai hagyományaink is meggyengültek, elszintelenedtek, vagy éppen feledésbe merültek. Kérdés az egyháztörténet tanúsága szerint is, hogy módunkban áll-e visszatérni ahhoz az „eredeti, sajátos és életerős kálvinizmus“-hoz, amit Makkay Sándor emleget. Örvendetes tény azonban, hogy református ébredési és öntuda- tosodási folyamat van. Bizonysága megéledő theologiai irodalmunk, s a nagyközönséghez is szóló irodalmunk, minők Makkay S. fennebb említett munkája mellett főleg a Sebestyén Jenő írásai, s a „Hollandmagyar kálvinista könyvtár“ kötetei és füzetei. Ezek között van egy derék munka, melynek tárgya éppen az, ami ORTE közgyűlésünkön problémaként örvendetesen felmerült : a „református keresztyén pedagógia“, a neves hollandus bölcselő és theologus Bavinck Hermann munkája (Marton János fordításában, 1923.). Református hittani rendszerünk legjellegzetesebb tétele, mondhatjuk „differencia specifica“-ja a predestináció tétele. Próbáljuk ezt a tételt mint központi magot megkeresni Bavinck művében, aki magát „szigorú reformátusának, azaz kálvinistának nevezi. Keresésünk hiábavaló. Bavinck szerint az emberi lélek természeténél fogva keresztyén : „anima naturaliter Christiana“. Az ember ugyan az eredendő bűn folytán romlott, de Isten kegyelme éppoly valóság, amilyen rettentő realitás az ember bűnössége. Ez a kegyelem mint általános kegyelem működik a természetben, mert Isten esőt ad mind az igazak, mind a hamisak földére ; működik az emberben kívülről és belülről. „Kívülről fékezi az Úr a bűnt jótéteményei, áldásai és ítéletei által, azután a törvények, szokások, a munka, a hivatás (a szövegben „hivság“ van, amit sajtóhibának kell tartanunk), a művészet, tudomány, társadalom és állam által. Belülről fékezi Isten az ember gonoszságát azáltal, hogy fenntartja benne még az értelmet és az észt, az öntudatot és lelkiismeretet... a vallási és erkölcsi hajlamot. . (89). Ez az egyetemes kegyelem azonban csak fékezi a rosszat, de nem irtja ki. „Azért fűzte Isten hozzá az egyetemes kegyelemhez a különös kegyelmet, az újjászületés és megtérés kegyelmét, amely egyedül a Krisztussal való közösségben nyerhető meg. Mint adományait Isten ezt a legfelségesebb és legbecsesebb adományát is, az 6 jótetszése szerint osztja k i.“ (90.)
