Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Általános alapelvek az új tanterv számára
vitéz dr. Bessenyei Lajos: Általános alapélnél: az új tanterv számára. :í az elmúlt félszázad alatt az európai szárazföldi középiskolai köznevelés, s közte természetesen a mienk, a magyarországi is, teljesen egyoldalúvá lett : értelmi nevelést nyújt talán 90%-ban, és a maradék 10% esik csupán az erkölcsi és testi nevelésre. Ennek a túltengésnek szükségszerű következménye lett egyfelől a test elgyengülése, el- satnyulása, elidegesedése, másfelől az erkölcsök meglazulása, lezüllése már az ifjúkorban. Igaz, hogy legújabban a testi nevelés terén sokat segített különösen a sport művelése, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ez még mindig csak egy kis töredékére terjed ki az ifjúságnak, tehát a nagy egész kívül marad e jótékony hatás területén ; s az is figyelembeveendő, hogy az idén kezdeményezett osztályfőnöki óra az erkölcsi nevelés fokozottabb gondozása felé ígér határozottabb és céltudatosabb előhaladást. Azonban ezek csak ígéretek, töredékmunkák, részletjavítások a feltétlenül szükséges és általános érvényességű orvoslás helyett. Minden erővel arra kell törekedni, hogy a kívánatos egyensúly az értelmi, erkölcsi es testi nevelés között helyreálljon. E célból az osztályfőnöki órákat végig rendszeresíteni kell az egész középiskolai oktatáson keresztül és ezenkívül más hathatós tényezőit is ki kell fejleszteni az erkölcsi nevelésnek, viszont az ép test érdekében lehetőleg minden délelőtt a negyedik órát könnyű játékórává kell átalakítani, amelyen a gyermekek megpihenve felüdüljenek és úgy tanuljanak tovább a délelőtt folyamán. Nagyon jól ismerem egy ilyen újításnak mindenféle nehézségeit, de ezek egyrészt nem legyőzhetetlcnek, másrészt nemzetünk mindkét nembeli ifjúságának megbecsülése, sorsának megjavítása s ezen keresztül hazánk jövőjének boldogabbá tétele minden áldozatot megér. De ugyanezen kiegyensúlyozást végre kell hajtani a múlt és a jövő tantárgyai között is mondhatom így is — a gimnázium és a reáliskola igényei között is. Az élet a maga rohanó ütemével ott dübörög és száguld minden középiskola körül és helytelen lenne, ha ezt az iramot és ezt a követelő zajt nem érzékelnők, hanem homokba dugott fejjel kizárólag az óklasszikai tanulmányok egyedül üdvezítő voltára esküdnénk. Sőt én ugyanide sorozom be, ezen „követel“ rovat alá a művészeti nevelés szükségességét is, amely olyan tartozása a magyar középiskolának a magyar művelt középosztállyal szemben, aminek törlesztését a végtelenségig prolongálni súlyos hiba lenne. Harmadik követelménynek állítom fel a nemzeti tantárgyak fokozottabb mértékű tanítását. Ezt különben az új törvény is hangsúlyozza, mikor az 1. §-ban ezeket mondja : „A magyar középiskola feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, a magyar nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltséghez juttassa...“ Tehát a „magyar nemzeti művelődés szelleme“ itt olyan irányvonalnak van kijelölve, amihez igazodnia kell az egész középiskolai oktatásunknak. Ez nem is lehet másképpen még más időkben és korszakban sem, de különösen így kell annak lenni éppen ma, amikor világszerte a fajiság érzése uralkodik a nemzetek kül- és í*
