Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Általános alapelvek az új tanterv számára
9 vitéz dr. Hessenyei Lajos : Általános alapelvek az új lantén’ számára. kell jelennie, úgyhogy a jövő tanévben már életbeléphessen. Tudom, hogy az elkészítés közben, a részletek kidolgozásánál súlyos nehézségek merültek fel, ellentétes vélemények erős harca indult meg és folyik, de mindezek ellenére is döntenie kell a kultuszminiszternek a megoldásra váró kérdésekben, és e téren is továbbhaladnia azon az úton, amelyen a törvény létesítése által jóformán közhelyesléstől kísérve megindult. További halasztgatás már nem szolgálna az ügy javára, hanem károkat okozna. Most tehát egy tantervi adventben élünk : várjuk az új tantervet. Temérdeket írtak és beszéltek e kérdésről az elmúlt közelebbi és távolabbi időkben egyaránt úgy a hivatásos köznevelők, mint az avatatlan tömeg tagjai. Magam is sokat foglalkoztam e problémával általánosságban és részleteiben, úgyhogy meglehetősen ismerem ez ügy minden csínját-bínját. Éppen azért azt vélem, hogy nem lesz káros futólag összegezni azon általános elveket, amiket az új tantervtől a magam részéről feltétlenül megkívánnék, legalábbis helyes és jó voltának alapjául tekintek. Az advent érzelme nem lehet kizárólag passzív hangulat, amelyben a sült galambot készen a számba várom, hátha valami csuda folytán odarepülne, hanem ellenkezőleg cselekvő készség, mellyel a magam részéről is hatékonyan közremunkálok az óhajtott eredmény felidézésében és elérésében. Mindenekelőtt a legfontosabbnak tartom azt, hogy a „magyar középiskola : a gimnázium“ (4. §) az I—IV. o.-ban legyen egységes tantervű, és csak az V. o.-tól kezdve váljék szét két vagy három tagozatra. Ez így ment ugyan át a köztudatba az új törvény nyomán, de határozottan és világosan kimondva sehol sincs, csupán csak sejteti az 1., 4., 22. §. Már a világháború előtt ez volt a magyar középiskolai tanárság legnagyobb részének az óhajtása, és az 1924. évi XI. te. után, amely ezen egyetemes kívánsággal ellentétben már az I. o.-ban háromféle tagozatot létesített, az V. o.-ban pedig ezt ötre, sőt hatra fokozta, méginkább erősödött ez a kívánság. A mostani törvénycikket megelőző tárgyalások jóformán egyhangúlag ezen felfogás jegyében folytak le, annál érthetetlenebb, hogy sehol erre vonatkozólag határozott rendelkezés nem történt. Azt egyáltalán nem kifogásolom, hogy a fiúk és leányok számára a 23. § egymástól esetleg eltérő tanterv lehetőségét is megengedi, de a fiúközépiskoláknak alul, vagyis az I—IV. osztályban egységes tantervűeknek kell lenniük. Ezt követeli a nemzeti közművelődés egységes lelkisége és a pályaválasztás nehézségeinek a 10. életévről a 15-ikre való célszerű kitolása. Egy másik sarkalatos elv a harmonikus nevelés megvalósítása, a nevelési egyensúly biztosítása. Előzőleg már többször foglalkoztam ezzel a nagy nyilvánosság előtt.5 Rámutattam arra a tényre, hogy 5 „A tanulók túlterhelése“ c. értekezésemben, megjelent Debrecenben, 1928-ban. — A Protestáns Tanügyi Szemle 1932. évi. 223. 1. : „Új reform, középisk. tanterv“ és 305. 1. ,,Üj tantervűnk“ c., 1933. évi. 121. 1. „Tantervi mozgalmak“ c. cikkeimben.
