Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 7. szám - Sándor Vence: Az Arbeitsunterricht és a középiskolai német tanítás
282 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE szókincse aktív, a magyar tanulónak a VIII. osztály során tanult 7—8 ezer szónak kilenctized vagy még több része passzív szókincs egyrészt, másrészt elfelejtett szókincs. Az elfelejtett szókincsre pazarolt energia elvész és csak a memória gyötrődött vele. Ezen a hibán feltétlenül kellene valahogy segíteni. Van-e mód arra, hogy a tanuló nagyobb aktív szókincsre tegyen szert? Próbáljuk a módokat megkeresni. 1. Minthogy a szó magában véve nyersanyag, holt valami mondattani szempontból, a szavakat különösen az alsó fokon sohasem kérdezem ki elszigetelten, hanem mindig valamiféle vonatkozásban. A szónak legkézenfekvőbb vonatkozása a mondatban van, ennélfogva arra kell törekednem, hogy a szavak kikérdezésekor mondatban kérdezzek azon mondatrész után, amely mondatrész az illető szóból a mondatban lett ; pl. Eine Biene fiel in den Bach mondatban így kérdezek a Bach után : Wohin fiel eine Biene? A tanuló bizonyára azt fogja felelni: in den Bach fiel eine Biene, vagyis egész mondattal, amelyből bizonyára rájön, hogy a Bach jelenti a patakot és arra is rájöhet, hogy a névelője der. Ha a feladott szövegleckéből így kérdem ki a szavakat, és azután leíratom a szótárba, és ilyen módon elvégzem az egész olvasmányt, akkor és csak akkor következhetik az egyes szavak elszigetelten való kikérdezése, de most már kérlelhetetlen kikérdezése. 2. Ha tőlem függne, minden osztályra megállapítanám az aktív szókincsnek azt a minimumát, amelyet minden tanulónak el kellene érnie egy-egy osztályban, mondjuk osztályonkint átlagban véve 500 szót; így a tanuló hat év után kb. 3000 aktív szónak volna a birtokában. 3. A tankönyvírótól megkövetelném, hogy minden osztályra külön-külön írjon tankönyvet és minden előző osztály szókincsét vigye át a következő osztály tankönyvébe, nem a szótári részbe, hanem a szövegrészbe, hogy az előző osztály szavai ne maradjanak in futuram oblivionem, miután ma az előző osztályok szótárai úgyis kérlelhetetlenül megsemmisülnek az összefoglalási óra után. 4. Minthogy a jövőben a harmadik osztálytól kezdődik majd a német tanítás, tehát a latin és magyar által gramma tikailag már képzettebb tanulókkal lesz dolgunk, a jelenleg általánosan dívó szótár- iratás helyébe új módot vezetnék be. A németeknél dívik az úgynevezett Wortschatzkästchen vagy Zettelkästchen. Ez abból áll, hogy a tanuló az ismeretlen szót egy nyolcadívnyi cédula felső bal vagy jobb sarkába írja a most használt szóráti alakjában (igénél a három főalak, a főnévnél az egyes és több nőm.) magyar jelentésével együtt. Minden olvasmány elvégzése után az összes eddig kiírt szavakat abc-rendbe szedi. Ennek kettős előnye van : a) egyrészt a rendbeszedésnél is kénytelen a szót elolvasni, tehát ismétel, b) másrészt megtakarítja azt az időt, amelyet az időközben elfelejtett szavak újra való leírásával eltölt és mindig ellenőrizheti, vájjon előfordult-e már az illető szó, vagy nem. Elvégre, ha magával hordhat rajztáblát, három vonalzót,
