Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 123 a gazdasági alap, mert az élettenntartási lehetőség nélkül nem alakulhat ki az emberi társadalom. E kettő tárgyi előfeltétele a kultúrának. A feleszmélés formája a tudomány, mely az értelem segítségével igyekszik felelni a „mi okból, mi végre?“ kérdésekre, — s a vattás, melynek alaptalaja az érzelem szerinte. A tudat Ieghathatósabb alkotó visszasugárzása a művészet. íme, ennyire leegyszerűsödik Herrle éles tekintete előtt a kultúra bonyolultnak látszó jelenséghalmaza. Minden tényezőt ezek valamelyikébe sorol. A könyv fejezetes részeiben aztán sorról-sorra veszi az egyes kategóriákat. Mindenekelőtt pontos fogalmi meghatározást igyekszik adni, melyből aztán a helyes és helytelen fejleményeket is meg lehet állapítani. Nem könnyű dolog, próbáljon utána gondolni bármelyikünk, hogyan határozná meg ő akár a gazdaságot, akár a társadalmat stb. Herrle pl. a gazdaságot így körvonalazza : I. „Gazdaság a közvetlen és közvetett szükségleteknek javak termelése és kicserélése által való tervszerű kielégítése.“ Beletartozik tehát ebbe a kereskedelem is. Részletezi aztán a gazdaság egyes tényezőit : Ember, anyag- készlet, munka, munkamegosztás, termelés, fogyasztás, pénz, tulajdon és formái : kapitalizmus, szociálizmus, kommunizmus fő lényegét. Hangsúlyozza, hogy végzetes hiba, ha eszköz helyett öncéllá válik a gazdaság. Ez következik meghatározásából is. A társadalmi zavarok nagyrészt éppen ebből a forrásból vetődnek felszínre. II.,,A társadalom az egyesnek a közösséggel a vonatkozásokból eredő kölcsönös összeszövődése az élettel való megküzdésre, amely bizonyos szervezetekre és képződményekre vezet.“ A súlypont tehát a „mink“ fogalmán nyugszik, s aki ezt a legtisztábban és legerősebben kifejezésre hozza, az a vezér. Béke, háború, majd a tömeg tárgyalása következik. Utóbbira azt mondja, hogy az értelem csökkenését s az érzelem növekedését mutatja, éppen ezért veszedelmes a proletáriátus. Hagyomány, erkölcs, jog, állam, hivatalnokok stb. tényezők megvilágítása után ilt is rámutat a meghatározásából folyó veszedelmekre : az elfajulásra és kihalásra. A tudós száraz, markáns szavaiból is a mi Berzsenyink mennyköves lelke árad. III. A tudomány „az élet (természet, szellem), történet kikutatása és megismerése, amely szakértő munkamódszerrel szilárd szempontok szerint rendezi a jelenségeket“. E szerint a tudomány állásfoglalás az élettel szemben, s az élet a tudomány nélkül vak. A tudomány elemei után rátér az alkalmazott tudomány jelentőségére, egyenesen kárhoztatja a magáért, puszta fogalmi síkban dolgozó tudományt. Ez a társadalom-tudós álláspontjából szervesen következik. IV. A vallás „az élet érzelmi jellegű értelmezése és az abból eredő magatartás az életben". Már legelső célzásomból kiérezhető volt, hogy a könyvnek ezzel a részével nem igen értek egyet. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a legnagyobb német kutatók is, el Wundtig és Sprangerig hangsúlyozzák a vallás érzelmi mivoltát. A német hűvös józanság jut itt kifejezésre, mely különösen a szászokra annyira jellemző. (Azt hiszem, nem véletlen, hogy Luther és a reformáció is szász talajból fakadt.) Hereiének szüksége van az érzelemből származtatásra, mert ebből magyarázza a vallásos kríziseket : az érzelmet az ész sokszor leire akarja tolni. Végül is legfejlettebb formájában a filozófia veszi át szerepét, amely azonban már tudomány. Nekünk harcolni kell az ilyen „beállítás“ ellen, mert tudományt és vallást nem szabad és nem lehet szembe állítani. A gyermeknél lehet, hogy érzelmi vonások a túlnyomónk : az ég hatalmas megdördülése ébreszti fel elsőnek a félelem és függőség érzetét, de ki merné tagadni, hogy ebben is van már értelmi mag, aminthogy az érzelem soha sem valami pecsenye nélküli zaft, mindig van értelmi magva, amelyhez csatlakozik, mint valami kísérő zene, az érzelem árja. Ha a fenti, erősen pozitivista ízű állításnak volna igaza, abból az következnék, hogy végső fokon el is tűnik a vallás. Nemcsak Spencer agnosticizmusa, mely a végok megismerhetetlenségét hirdeti, hanem egyszerű józan emberi bölcselkedés is világossá teszi előttünk e következtetés tarthatatlanságát. Az ideális helyzet az, amit a mi egyházunk hirdet az „ecclesia semper reformari debet“ elvvel, melynek őszintén vétele, az álkegyesség kiküszöbölése, a hit és tudomány színvonalon tartása, a lényeg magasra emelése biztosítja a vallás örökéletűségét és korszerűségét, mely soha sem válhatik feleslegessé. V. A művészet alkotó 3*
