Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
124 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE akarat, mely az élet kifejezőjévé és tükrévé lesz. Érdekes, hogy a művészeteket az érzékszervek területei szerint osztályozza : a hallásra támaszkodik a zene, térérzékre az építészet stb. A műfajok is az emberi fejlődésvonal tanulságai. Talán egy kissé részletesebben is foglalkoztam ennek a kétíves munkának az ismertetésével, de elég fontosnak és minket, tanárokat minden ízében közelről érdeklőnek találtam. Végre magunk előtt láthatunk egy tömör íogalmazású művelődéselméletet, olyat, amelyet az egész nagy német irodalomban hiába keresünk. Szerzője, akihez személyes ismeretség is fűz, tehát jól ismerem alapossága mellett szerénységét, maga is rámerészkedik ilyesféle kijelentésre hozzám intézett levelében. Felajánlotta fordításra is e művet, azonban mai könyvkiadói viszonyaink közepette ezzel a bővebb ismertetéssel véltem ezt helyettesíthetőnek, s talán elérjük így is a kívánatos belső eszmél- tető hatást. Törös László. Emlékkönyv Károlyi Árpád születésének 80. évfordulójának ünnepére. Budapest, 1933. 8°. 590 1. Domanovszky Sándornak, az Ev. Tanáregyesület tudós elnökének kiadásában jelent meg a 36 cikket tartalmazó hatalmas kötet, amely élő bizonysága a nagy tiszteletnek és szeretetnek a magyar történettudósok nesztora iránt. És méltán, mert aki Bécsben az udvari levéltárban vagy a Magyar Tört. Intézetben megfordult, nem felejtheti el az élesen látó tudós bölcs tanácsait. A tudományos kutatásról rajongással tudott beszélni s öregedő szeme ilyenkor fiatalos tűzzel ragyogott. Üttörő munkásságáról Szekfű Gyula ír a bevezető tanulmányban. Károlyi volt az első magyar tudós, aki a bécsi udvari levéltárban mint tisztviselő szabadon kutathatott, és azt alaposan végezte. Tudása, igazságszeretete és megnyerő modora református ember létére is a bécsi udvari titkos levéltár igazgatói állásába juttatta. Nehéz volna legjobb történettudósaink értékes cikkeiről röviden számot adnunk és nem is tartoznék folyóiratunk keretébe. Mi csak minket közelebbről érdeklő két cikkel akarunk foglalkozni. Ila Bálint: Az első magyar evangélikus főiskola tervei. (274—286. 11.) A terv 1608-ból való és Thurzó György, a nagy nádor nevéhez fűződik. Kár, hogy a Bocskay szabadságharca utáni idő nem bizonyult kedvezőnek, magát Thurzót pedig a sok kül- és belpolitikai nehézség, különösen a nádori méltóság, annyira lekötötte, hogy kedves főiskolai terve csak 1616-ban került újra előtérbe. Most már rokona, Thurzó Szaniszló is támogatta. A főiskola székhelyéül Galgócot jelölte ki, már vett is e célra ott 1616-ban 1500 írtért egy kúriát a hozzátartozó szőlőskerttel együtt. A többit közadakozásból gondolta összehozni, mint egy félszázaddal később az első evang. főiskolához (Eperjes, 1667). Fölszólította a megyéket is adakozásra, de nem volt megelégedve az eredménnyel és újra írt nekik. A nemes tervező és adakozó azonban csakhamar meghalt (1616), de fia Imre és rokona Szaniszló sem érték meg a terv megvalósítását, mert az új háború és a lelkek nyugtalansága nem kedvezett az ilyen nagy elgondolásoknak. Céljuk : hitet és műveltséget terjeszteni, az embereket jobbakká és képzettekké tenni. A reformáció szellemében jártak el, amikor a vallást az iskoláztatással kötötték össze és őket igazolták a későbbi híres prot. iskolák eredményei is. Szabó István : Ellenreformáció a végvárakban 1670—1681 (457-—470 11). Ennek a kornak rekatolizáló története még nincsen megírva, csak egyes részletekben. Bár a végvárak őrsége a muraközi Légrádtól egészen Szatmárig még az ellenreformáció sikeres előhaladása idején is túlnyomóan protestáns volt, nem kerülhették el az erőszakos beavatkozást. A sok sanyargatás betetőzése volt az 1673—74-ben összehívott rendkívüli törvényszék, amely a megidézett prot. papokat és iskolamestereket •— köztük sok végvárit gályarabságra vagy önkéntes száműzetésre ítélte. A helyzet kissé javult, amikor a hadiszerencse az ellenségnek kedvezett és újra helyi engedményekké tették a már törvényben biztosított országos jogokat. A 1681-i országgyűlés ezt a gyakorlatot törvénybe iktatta (articularis helyek). Az ország fölszabadulása