Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - Megjegyzések
PROTESTÁ NS TANÜG YI SZEMLE 83 MEGJEGYZÉSEK. Téves idézetek. A hírlapokban és folyóiratokban a helyes idézetek mellett gyakran találkozunk helytelen idézetekkel, olyanokkal, amelyeknél az idézett mondás, adat vagy név határozottan téves, s ezért ellenmondást, tiltakozást vált ki részünkről. A téves idézeteknek sokféle fajtája van. 1. A Protestáns Tanügyi Szemle 1933 novemberi számában, a 337. lap* közepén, a Szekfű „Magyar Történetének“ ismertetésében S. Szabó József kartársam és barátom abbeli állításának igazolására, hogy az iskolai szigorra szükség volt a XIX. század elején Debrecenben, Rousseau következő mondását idézi : „Szép jelszó, hogy űzzük ki az iskolából a kényszert és keserűséget, de az életből nem lehet azokat kiűzni, mert ott ezerféle baj és vesződség veszi körül a gyermeket és ifjút, tehát az iskolában is szükség azokra ránevelni a gyermeket !“ Nekem azonnal megütötte a szememet, fölkeltette a figyelmentet ez az idézet, mert az semmikép nem vallott Rousseaura, sőt egyenesen ellentétben átlőtt az ő szellemével, gondolkodásával. Hiszen Rousseau, mint tudjuk, ellensége volt a gyermek nevelésénél és oktatásánál minden kényszernek és evvel járó keserűségnek : ő a gyermeket a szabadság által a szabadság számára akarta nevelni, száműzött az iskolából minden kényszert és erőszakot, éppen ezért kapta „a gyermeki jogok, a gyermeki szabadság kihirdetőjének“ nevét (1. Rousseau Riete és Müvei, II. köt. 26, 29- 30, 36 37, 12. 1.). Siettem megkérdezni S. Szabó barátomtól : honnan, miféle munkából merítette ezt a Rousseau-idézetet, mert nem tartom valószínűnek, hogy az Rousseautól származnék. S. Szabó barátom válaszolva megírta, hogy a kérdéses idézetet egy kéziratos Rousseau-munkámból (ROUSSEAU KISF.RR PAERAGOGIAI IRATAI) merítette, mely szeptember hóban nála volt. és pedig annak is első dolgozatából, a Sainte-Marie úr számára irt nevelési tervezet- bői (1740); „fiatal korában teszi hozzá úgy látszik, Rousseau megengedte a nevelési kényszernek is bizonyos módozatait. Csak olvasd át a Tervezetet s megtalálod benne a tőlem idézett mondatot !“ Teringettét, gondolám magamban, ennek fele se tréfa ! Én őt interpellálom a gyanús idézet miatt, s kisül, hogy ő azt az én Rousseau-munkámból vette ! Xosza hamar előveszem a R. K. PAED. IRATAIT, elolvasom belőle az első szakasznak, a Tervezetned, szövegét, de sehol nem találom benne a kérdéses idézetet, sőt ellenkezőleg, már ezen első, 1740-ben írt neveléstani fejtegetésében megnyilatkozik az Emit későbbi írója, már itt állást foglal minden kényszer ellen, midőn ilyeneket ír : „Az erőszaknak nem szabad itt, semmikép szerepelnie“, „eltökélt szándékom, hogy tanulmányait kellemessé tegyem számára“. Még egyszer elolvasom : mindhiába, a kérdéses idézet sehol sem található benne. Ekkor áttérek a második, Dupin úr számára készített emlékirat (1749) olvasására, mely tulajdonképpen nem egyéb, mint az első Tervezetnek kibővített szövege ; hátha, gondolám, ebben lesz az. De ebben sincs. Előveszem a Bevezetést, amit én írtam a R. K. PAED. IRATAI-hoz s elolvasom annak a két első Emlékiratról, ezek keletkezési körülményeiről szóló részét, s ekkor egyszer csak rábukkanok a szökevény idézetre. A 10. lapon, a Dupin úr számára írt Emlékirat tárgyalása során ezt írtam : „Rousseau ebben az Emlékiratban hosszasan vizsgálja, mi a nevelés célja? Az, úgymond, hogy a gyermeket boldoggá tegyük ; ámde e helyett őt mindenféle munkával gyötrik. De vájjon ki leliet-e mondhatjuk mi erre válaszul Rousseaunak ezt a munkát, gyötrődést az iskolából, az Oktatásból küszöbölni? Hiszen az ilyen nevelés nem tanítaná meg a gyermeket az életre, nem fegyverezné fel öt at élet küzdelmeire! Szép jelszó, hogy száműzzük az iskolából a kényszert, keserűséget, de az. életből nem tehet azokat száműzni, mert ott ezerféle baj és vesződség veszi a gyermeket és ifjút körül; ámde ez esetben az iskolában is szükség azokra ránevelni a gyermeket !“ Mikor ezeket írtam, előttem
