Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - Papp István: A német nyelvoktatás kérdéséhez
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 7-4 adjuk kezébe az ifjúságnak valamelyik német újságot, illetőleg az újságnak egyes lapjait, rovatait. A beszélgetés fokán a tanár személye legyen a tanítás központja. A könyvet a tanulók egyáltalán ne vegyék elő, csak óra végén, amikor a tanár a leckét kijelöli. A mai általános felfogással szemben mi a beszélgető fokon a szó elsőségét vitatjuk a mondattal szemben. Hiszen a kis gyermek is úgy tanulja meg anyanyelvét, hogy kezdetben csak egyes szavakat ért meg a felnőttek beszédéből, s ő maga is eleinte egy szóból álló mondatokat képez. Vegyük hozzá ehhez a tapasztalathoz azt, hogy a beszélgető fokon még olyan szavak kerülnek elő, amelyek éppen mindennapi és érzéki jelentésüknél fogva legtöbb nyelvben jelentéstanilag fedik egymást, úgyhogy már ezért is felesleges időpazarlás volna minden újonnan előforduló szót fáradságos munkával a mondatösszefüggésből kielemezni. Ellenkezőleg: aknázzuk ki a gyerekeknek lépten-nyomon tapasztalható szómohóságát, s minden új beszédgyakorlat előtt, napról-napra tanultassunk meg velük néhány új szót. A mondatok megértésében két utat kövessünk : fordíttassuk le először teljesen szóról-szóra a német mondatot magyarra, ne riadjunk vissza, sőt pedagógiailag hasznosítsuk a furcsaság okozta derültséget ; másodszor azonban kerestessük meg a tanulókkal a megfelelő magyaros fordulatot. A mondatok ilyen kettős megértését követi a nyelvtani alakoknak, szabályosságoknak tüzetesebb megmagyarázása. Leghelyesebb, ha a beszédgyakorlatokat a tanult nyelvtani ismeretekhez füzzük, mégpedig úgy, hogy adott mondatokon nyelvtani átalakításokat végeztetünk a tanulókkal. Ehhez járulhat az általános beszédgyakorlatnak a tanuló egyéni életviszonyaira való alkalmazása, személyi adatainak begyakorlása, majd pedig összefüggőbb beszédgyakorlatoknak kérdések alapján, felrajzolt sémák vagy képek segítségével való előadása. A német nyelvoktatás középső fokán a tankönyv olvasmányai lépnek az osztályfoglalkoztatás központjába. Itt a tanár már csak megszólaltató ja és magyarázója a német írók műveinek, amelyeken keresztül a német nyelv és stílus sokszínűsége és a német művelődés sokfajta megnyilatkozása árad a tanulók eszmélkedő, kritikailag nyiladozó lelki világába. Ezen a fokon mindig összefüggő szöveget, teljes olvasmányt kell nyújtani. Ez pedig úgy történik, hogy a tanár felolvas egy elbeszélést vagy verset, s azután megkérdezi, ki mit értett meg a szövegből. Másodszori olvasás alkalmával még többet értenek meg a tanulók az olvasmányból, úgyhogy most már összefoglalhatják annak a tartalmát. Csak ilyen előzmények után térnek át a részletekben való feldolgozásra. Ilyen módon mindig egy egész szövegből, illetőleg mondatok összefüggéséből elemezzük ki ezen a fokon a szavakat és a szólásokat, s így megéreztetjük azoknak stilisztikai értékét és pontos, magyarul híven vissza nem adható fogalmi tartalmát. A szók és szólások ilyetén kielemzése után jön a szöveg- részletek nyelvtani feldolgozása, majd az ehhez fűződő nyelvtani és stilisztikai átalakítások, kérdések és más beszédgyakorlatok. A leg-
