Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - Papp István: A német nyelvoktatás kérdéséhez
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 7;! cél, a középső fokon az olvastatás, a stilizálás pedig maradjon a legfelső fokra. A fejlődő lélek kezdetben minden válogatás és ellenállás nélkül fogadja el a kívülről behatoló benyomásokat : soha oly tömegesen és oly elemi erővel nem engedjük magunkra zuhogni a benyomások áradatát, mint a naiv gyermekség idején, a 12—13. életévig. Azután következik egy nagyfontosságú átmeneti kor, amikor a lélek kezdi megtagadni régi naív álláspontját, amelyen mindent bizalommal elfogadott: kezd eszmélkedni, kételkedni, kritizálni. A 16—17. életévtől kezdve aztán megmutatkozik a forrongás eredménye : kibontakozik az ifjúnak sajátos egyénisége, megjelenik tettre kész életakarása és életformálása. Érthető, hogy a beszélgetés kon- venciózus formáinak elsajátítását a gyermeki lélek passzív befogadásának korába helyezzük, az elmélyedést kívánó szövegolvasást a kritikai eszmélkedés korába, az egyéni, önálló meglátásokra támaszkodó stilizálást pedig az egyéniség kibontakozásának idejére. A német nyelvoktatás anyagát a pedagógiai és didaktikai fokozatosság elve alapján a következőképpen osztanék el a középiskola egyes osztályaiban. A beszélgetés dominálna az alsó fokon : az I—III. osztályban. A harmadik osztályban ejtenők meg a rendszerezést, mégpedig a nyelvtani ismeretek rendszerbe foglalásával. Az olvasás dominálna a IV—VI. osztályban : itt a hatodik osztály képviselné a rendszerezést, mégpedig az irodalomtörténet irányvonalainak megrajzolásával. A stilizálás elsajátítása alkotná a VII—VIII. osztályú német nyelvtanítás speciális célját: itt lezárás, rendszerbe foglalás nem kell, nem is lehet; nyitva hagyjuk az utat, amelyen az életben az ifjak tovább haladhatnak. Az alsó fokon a beszédgyakorlatok öleljék fel a gyakorlati élet minden oldalát. A középső fokon önmagukban értékes olvasmányokat nyújtsunk : ez legyen a tulajdonképpeni irodalomtanítás. Itt adjuk a német irodalom első fénykorának eposzait részletes, élvezetes tartalmi összefoglalások alakjában s bemutatjuk egy-két darabon e kor legnagyobb lírikusát. Közöljük a második virágkor legszebb lírai költeményeit, egypár balladaszeríi elbeszélő költeményt, lehetőleg teljes egészében elolvastatjuk Goethe Faust-jának első részét és valamelyik Schiller-színművet, végül nagyobbszámaránybanszólaltatjukmeg a legújabb német novellistákat egy-egy teljes elbeszélésük közlésével. Mindenáron kerüljük a töredékes és teljesen értéktelen szemelvényeket s inkább mellőzzük a hosszabb alkotásokat. A „Hermann und Dorothea“ tárgyalását hagyjuk el : ennek a klasszikus nyugalommal megírt remekműnek a szépségeit a fejlődő, forrongó ifjúi lélek nem képes megérezni. Az irodalomtörténeti rövid rendszerezést eszmeáramlatok felmutatásának képzeljük el : elhagynánk minden másod- vagy harmadrangú irodalmi mozgalmat és minden életrajzi adalékot — Goethe és Schiller életén kívül. A felső fokon, a VII—VIII. osztályban már ne legyen egységes olvasókönyv, hanem egyénenként, a tanulók érdeklődési irányának megfelelően osszunk ki egy-egy modern irodalmi remeket, drámát, regényt vagy novella-gyűjteményt otthoni feldolgozásra, másrészt 3
