Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - Tankó Béla: A középiskolai filozófiai oktatás reformjáról
A S PROTESTÁNS TÁN ÜOY1 SZEMLE nyerhette volna a sok-sok dolog, amit végeztek egy féléleten át s amit némelyek tovább akarnak folytatni, mások meg azzal maradnak, amit eddig végeztek : s nem tudják meg többé talán soha : miért? Nem kell most már sok szót arra vesztegetni, hogy hogyan lehet ezt a vétkes kört megtörni, azaz, jóvátenni a mai célszerűtlen berendezés hibáit. Két egyszerű fogása vagy föltétele van : elegendő időt kell adni a filozófiai propedeutikának, hogy nyugodtan kibonthassa teendőit, továbbá, arraValó ember kezébe kell adni ezt a tárgyat is, csak úgy, mint minden más tárgyat. Az első követelmény- olyan kézenfekvő, hogy magától világos. Éveket szán a tanterv arra, hogy beleiskolázza a tanulót a nyelvtani vagy mértani látási módba, hogy lehetne tagadni ezt a jogát a filozófiának? Ehhez is gyakorlat és iskolázás kell, mert az ifjú elme természete szerint még a tárgyak világába mélyed, az foglalja le, amit ott már megtalált, elrendezett, még a tárgyakban él, — a filozófia pedig azzal kezdődik, hogy valaki megtanítja az embert arra, hogy most már mindabban, amit eddig művelt, lássa a művészt, ahogy Böhm Károly szerette mondani, — azt, aki megalkotta mindazt, amit tapasztal s amiben kedve telik s amit egy-egy részletében át is értett. Ehhez azonban idő keli, mint első követelmény, — s ez azt teszi, hogy a mai elégtelen időbeosztástól vissza kell menni a régebbi két éven át tartó filoz. oktatásra. Akkor lesz nyugodt ideje a tanárnak arra, hogy odafordítsa a fiúk érdeklődését csakugyan a művészre, aki bennük dolgozik, hogy nyugodtan végigelemezze a lelki élet tevékenységeit, — igazán értékesítse az irodalom, költészet s a többi tudományok területéről nyert sok gazdag utalást, — amihez az első lépés az, hogy megtörjön egy régi igézetet, melynek ma is sokkal inkább rabjai vagyunk, mint hinnők : azt, hogy a Sokrates felhívása a magunk megismerésére valami szörnyen nehéz dolgot jelent, holott ellenkezőleg, a legtermészetesebb valaminek kellene lennie, mert mégis csak magunk vagyunk a legközelebb magunkhoz és legközvetlenebbül magunkat ismerhetjük ! Ha ezt meg tudja tenni, már sokat ért el a középiskola. Ezért a lélektan csakugyan az egyetemes alapvetés a filoz. tanításra, s ezen túl veheti át a második évben a logika a szerepét : egy lépéssel tovább vinni az elmét : felmutatni az egyetemes érvényeket és amikben érvényesülnek, az igazság, a szépség és jóság nagy kérdéseit, amik úgy cementezik bizonyos és szilárd valósággá az ember tapasztalatait, mint a gránit láthatatlan energiái a kő szemcséit, — amelyekig végiggondolni a gondolatokat a filozófia felséges előjoga, s aki ezt elvégzi, annak világképpé és világnézetté nemesednek csupa alanyi tapasztalatai és ezek magyarázata, amely világnézet egyszerre ismeret és gyakorlat,— tudás és erkölcs. A második feltétel jogosságát sem kell sokat bizonygatni. Ha minden tárgy tanításának kezességét a szív szerint tárgyának élő tanárban látjuk, miért volna kivétel a filozófia? Minden tisztelet a sok
